Ki fog maradni és még büszke is lesz rá!

A debreceni (megrendezett) botrányos események jól példázzák, hogy a nyugati kultúrkörben a klasszikus, értékadó, technikai haladás mellett elkötelezett, ugyanakkor patrióta, a realitás és a józan ész talaján álló polgárságot bő két évtized alatt felváltotta a "felhőemberek" nemzedéke.

Ez az újfajta felsőközéposztály a globalizáció abszolút nyertese. Mivel jobbára nem vesz rész, még irányítóként sem materiális javak előállításában, tevékenysége fiktív alapokon nyugvó pénzügyi manipulációk szervezésére, az azokhoz szükséges logisztikai, személyi, adó(elkerülési) tanácsadásra és más a tőkeáramláshoz kapcsolódó kiszolgálótevékenységékre korlátozódik, ezért élőhelyéhez (szándékosan használom ezt az inkább állatvilág leírására szolgáló kifejezést) szellemi, lelki értelemben nem kapcsolódik, annak történeteit, amelyek aztán történelemmé és identitásképzővé válnak nem vagy csak felületesen ismeri.

Fizikai jelenvalósága bár valós, ennek ellenére mégsem hozza létre más itt élő, vele egy nyelvet beszélő emberekkel a közös tudatot, melynek összegzése, hogy egy nemzethez tartozunk és ezért egy közös "utazásban" veszünk részt, amelyben, hasonlóan a klasszikus polgárság ethoszához, a több tudás, vagyon, több közösség iránti felelősséggel jár.

Ez a típus (itt is szándékolt az ipari, futószalagon legyártott termékre való utalás a szóhasználattal) a lokális, megélt térrel ellentétben, a globális térben jobban kiismeri és érzi magát, a hely és helyi közösség gondjai, céljai helyett, globális programok helyi szinten történő beültetése köti le csekély szellemi energiáit. Ez egyrészről nem jár kötelezettségvállalással, elég egy "like", másrészről a globális térben vele vagy úgy gondolja, hogy vele egy szinten lévő nyugatos társaival teremt közösséget - de mifélét?

Mivel legnagyobb sajnálatára ide született (gyermekeit ezért arra biztatja, hogy menjenek el innen és ennek hangot is ad minden fórumon) azért kénytelen kényelméről és biztonságáról gondoskodni, illetve a lokalitás állami szerveit ebben az ügyben számon is kéri.

Az akkumulátorgyár esetében az a paradox helyzet állt elő, hogy egyrészről a zöldmanipulátorok által megbabonázott, magát már, már vallássá kiforró természetimádatba menekülő globális felsőközéposztály egyszerre igenli a zöld átállást (benne a fetisizált elektromos autókat, amelyeket használ is), másrészről fenn kívánja tartani az ipar nélküli környezetet; egyszerre kéri számon a kormányt a pedagógus bérektől kezdve a tömegközlekedés minőségén át a napelemparkig, míg az ezekhez szükséges adóbevételek alapját képező termelést elveti és még sorolhatnám.

Nyilván, ha gond van az életében, ami tulajdonképpen egyenlő az aktuális pénzügyi lufi kipukkanásával, lecsukja a laptopját és a már külföldön tanuló gyereke után megy, de mit csináljunk mi, akik itt élünk. Mit mondjunk a melósnak, hogy miért nincs munkája?

Gondolom nézzük majd a szélerőműveket.

teremti meg a lelki kapocs vagy nem teremt meg g pedig annyiban kapcsolódik