Ünnep nélküli emberek

Egyszerre sajnálom és félek is az ünnep nélkül maradt emberektől.

Gondoljunk csak bele, Magyarország és a világ magyarsága számára a szó nemes értelmében a szellemi, lelki szövetség megerősítésére szolgáló ünnepek összesen két nagyon fontos metafizikai "ügy" körül csoportosulnak:

augusztus 20. Szent István király és az államalapítás abbeli vágyunkat fejezte ki, hogy belépjünk a szilárd államalakulattal rendelkező európai népek családjába és szabad, független nemzetként otthonra leljünk a keresztény népek közösségébe, míg október 23. és március 15. az augusztus 20-val deklarált, szabadság és függetlenség iránti kiolthatatlan vágyunkra emlékeztet, mely nemes eszményekért készek vagyunk bármely erővel szembeszállni.

Karácsony, Krisztus születése, az örömhír, a csoda; Húsvét a feltámadás, a megszülető új ember és pünkösd a mennybemenetel, pedig vallási, ünnepek, méghozzá az "istenkeresők népének", a keresztény felekezetek ünnepe.

A balliberálisok, ugyan csak egy wellness hétvége vagy külföldi utazás szintjén, de mégis kénytelenek tudomást venni, ezekről az ünnepekről, miközben

sem a magyar nép függetlensége és szabadsága
sem isten keresése nem érinti meg őket.

És ami a legszomorúbb: annak ellenére, hogy több, mint száz éve megjelentek ebben a szép országban, nincs egyetlen egy saját ünnepük sem, amely túlélve a politikai irányváltásaikat, szellemi, lelki értelemben gyökeret verne.

Teljesen üresek.
Talán ezért is fordulhatnak elő az ilyen és ehhez hasonló incidensek.