Kísértet járja be Európát, a neomarxizmus kísértete.

Az EU egykor szerencsésebb, a vasfüggöny jó oldalára esett és még most a pénzszivattyú output részén lévő gazdagabb része merész elképzeléssel állt elő, hogy a '89-'90-es rendszerváltoztatást kísérő privatizációt követően, a térséget megint morális okokra hivatkozva, büntetlenül kirabolhassa.

Az ötlet lényege röviden az, hogy miután Putyin korlátozza a földgázszállítást Európába, emiatt pedig nehéz télre számíthatunk, kötelező érvényű mechanizmusokat kellene kidolgozni a tározókban lévő földgáz szolidáris felhasználásáról, hogy ne mindenki „csak magával törődjön”. Vagyis akinek van földgáza, attól el kell venni, hogy legyen annak is, akinek épp nincs (Forrás Mandiner).

Érvelésük lényege, hogy ne csak a "szerencsés országok" vágjanak neki feltöltött gáztározókkal a télnek. S mindezt van képük akkor előadni, amikor a hazánknak járó EU-s pénzeket ideológiai okokból visszatartják.

Nem Weber úr, Magyarország nem "szerencsés" ország, azok a nyugati országok, amelyeket az amerikaiaknak volt szerencséjük elfoglalni és amelyeket a szövetségesek nem adtak el a Szovjetuniónak.

Mi előrelátók voltunk, a kormányunk nem más államok, homályos ideológiák, hanem a magyar állampolgárok érdekei szerint hozta meg a közép és hosszútávú döntéseit. Ezért van most gázunk, míg önöknél otthon gáz van.

Ezért is döntöttünk jól április 3-án.

Gondoljunk bele, a mi kis baloldalunk ugyanazt művelte volna a gázkészleteinkkel, mint amit az állami vagyonnal tett a rendszerváltoztatás előestéjén: átjátszotta volna "szerencsés" kezekbe.
Mi meg fázhatnánk.