Úgy érzem, hogy Thuróczy Szabolcsnak nem teljesen sikerült azonosulnia a szereppel.

Az HBO saját gyártású "A besúgó" címen futó sorozatában Kiss Imre tartótisztet megformáló Thuróczy akarva, akaratlanul is összehasonlítva a mával, ezt találta mondani a Kádár- rendszerre:
"Visszatekintve mégis azt gondolom, hogy emberibb volt az a fajta társadalmi felállás, ami akkor volt."

Azt gondolom, hogy aki egy történelmi korszakot feldolgozásába fog, az nem árt, ha tárgyi kultúra mellett, talán időt és energiát fordít az adott időszak "szellemtörténetére is": hogyan éltek, mit gondoltak önmagukról és a világról az adott korszak emberei, főleg ha erre a történet és a színész által megformált Kiss Imre tartótiszt szempontjából tonnányi dokumentum és oral history anyag áll a rendelkezésünkre, az olyan tudományos igényességgel összegyűjtött és megírt könyvekről, mint például a Gervai András Titkos Magyarországa nem is beszélve.

Ebben az "emberibb" korban a Kiss Imréhez hasonló "szakemberek"
embereket kínoztak meg, egzisztenciákat tettek tönkre, embereket hajszoltak öngyilkosságba vagy kényszerítettek szülőhazájuk elhagyására.

Ebben a korban nem volt semmi "emberibb felállás", ez a színtiszta aljasság kora volt, amit, legalábbis számomra Sántha Ferenc Ötödik pecsét című regényének öltönyös néven futó ( a könyvből készült filmben Latinovits Zoltán zseniális játékában látjuk) örök, minden totális rendszer gonosza ad vissza; és még a "megrendelőkről" nem is beszéltünk!

Jobban meg kellene fontolni, hogy aktuálpolitikai és személyes egzisztenciális okok miatt szabad-e, illik-e relativizálni a terrort, a diktatúrát, már csak azért is, mert a Kiss Imre félék áldozatai még mindig köztünk élnek.