Ripacsok árulása!

A hosszúra nyúlt Kádár-rendszer kulturális hálózata még egyet ráng, mielőtt remélem április 3-án Gyurcsánnyal és bábjaival együtt eltűnnek végleg.

Elképesztő ezeknek a ripacsoknak az érzéketlensége a valóságra; boglyas fejükben csak és kizárólag a karrierépítés jár, hitet tenni a városházára már visszalopakodott velünk elő SZDSZ-nek és szocialista rémalakoknak. Ha kell, egy főszerepért visszaviszik az országot a 2002-2010 közötti időszakba; támogatnak olyan politikai erőket, és üzleti köröket, akik a teljes nemzeti vagyont, közműcégestül, városházástul eladnák. Olyan politikusok szekerét tolják, akik ellenfeleiket, a velük egyet nem értőket lámpavasra húznák, börtönbe zárnák, földönfutóvá tennék, és mindeközben vastag összegeket gyűrnek a zsebükbe. Elképesztő képmutatás!

Ők azok, róluk szól👇

“Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. (…)

Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák őket a panoptikumban: íme, akiknek drágább volt a selyem nyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat.” Hamvas Béla