„…ha hat párt leül tárgyalni, akkor szeretjük, nem szeretjük, ott az
osztályfőnök vagy az apuka a Gyurcsány" - nyilatkozta Bruck Gábor baloldali kampány guru, Demszky Gábor és Medgyessy Péter egykori tanácsadója a Klubrádióban.

A Pártelnöki szinten egyeztető ellenzék Márki-Zay Péter nélkül döntött stratégiai kérdésekben. Bár látszólag ő a közös jelölt, már baloldali körökben is nyílt titok, hogy a valódi vezető Gyurcsány Ferenc, és az összefogás mára egyetlen meghatározó politikai ereje az egykori bukott miniszterelnök „házipártja” a DK.

Márki-Zay – ahogy lassan megszokjuk a sajtótájékoztatóin – itt sem jut szóhoz. Az „osztályfőnök”, az „apuka”, Gyurcsány Ferenc tökéletesen uralja a terepet, míg Márki-Zaynak marad a kirakatember szerep.

Esetleges baloldali győzelem esetén a rendszerváltás óta a
legkiszolgáltatott miniszterelnöke lehet(ne) Magyaroroszágnak, mert
- nincs pártja
- az összefogás pártjai megtiltották neki, hogy saját frakciója legyen
- nincsenek anyagi erőforrásai
- nincsen kapcsolata a baloldalt támogató nemzetközi pénzügyi,
gazdasági és kulturális struktúrákkal
- nem támogatja a magyar baloldali média és kulturális elit
- nincs kormányzati tapasztalata,
míg vele ellentétben, Gyurcsány Ferenc mindezekkel rendelkezik.

Sokan – még mértékadó baloldali körökben is – úgy vélekednek, hogy Márki-Zay miniszterelnöki vágyai egy esetleges baloldali győzelem esetén az Országgyűlés alakuló ülését, a miniszterelnök megválasztását sem érnék meg; Gyurcsány gyorsan vezért cserélne, magára vagy a
feleségére, Dobrev Klárára.

Ez pedig egyet jelentene a teljes 2002-2010 közötti jórészt, Gyurcsány Ferenc nevével és politikájával fémjelzett időszak és annak „rémfiguráinak” visszatértével.

Emlékezzünk, hogy miként ért véget ez a gyászos korszak: teljes
szellemi, morális és gazdasági csőd! Soha többé Gyurcsányt! Soha többé baloldalt!