Nemzeti gyásznapunkat az aktuál politika helyett kizárólag az Aradi Vértanúk emlékére akartam szánni. Érdemes újra és újra átgondolni közös történeteinket. Mit üzen ma az Aradi Tizenhárom helytállása?

Számomra a legkedvesebb üzenete az, ahogy szláv, örmény, német és magyar eggyé olvadt a nemzetben és büszkén haltak meg a magyar szabadságért, emelt fővel lettek magyar mártírokká.

Azt hiszem nem is lehetne időszerűbb ezzel foglalkozni, amikor annyi támadás éri hazánkat. Százszor nyomják ránk a kirekesztő, az idegengyűlölő és a rasszista bélyeget olyanok, akik történelmük során ténylegesen kiérdemelték ezeket a jelzőket. Mi, magyarok nem ilyenek vagyunk.

Az Aradi Vértanúk példája is jól rámutat arra, hogy ez a nemzet mindenkinek otthont adott. A magyar a békés együttélést kereste. Nem akartuk elnyomni a másikat vagy rabszolga sorba taszítani.

A kulturális sokszínűség mellett a szabadságszeretet jellemezte a magyart. Vágytuk a függetlenséget, az önrendelkezést, hogy nekünk ne külföldről akarják idegenek megmondani, hogy miről mit gondoljunk és miként éljünk. Persze valamilyen érthetetlen oknál fogva a történelmünket végig kísérte az is, hogy mindig volt egy olyan politikai erő, ami hazánk szuverenitását akarta kiszolgáltatni, valamely külföldi érdeknek.

Ahogy átolvastam reggel millió publicisztikát a Aradi Vértanúkról úgy feltűnt, hogy a mai magyar ellenzék pártelnökei Jakabtól, Márki-Zayon át Fekete-Győrig egy betűt sem szenteltek közös vértanúink emlékezetére. Pedig modern köntösben ez nem szól másról, mint diverzitásról, szabadságvágyról és elkötelezett hazaszeretetről.

Szomorú, hogy ez a Gyurcsány vezette baloldalnak semmit nem jelent. Ehelyett természetesen született pár öncélú, semmitmondó bejegyzés a pozíciókért dúló harcban, de az Aradi Vértanúk heroikus helytállása tőlünk jobbra és balra senkit nem érdekel.

Tisztelet a hősöknek! Mi soha nem felejtünk!