Élnek ők!

"Minden papírra
Minden üres papírra,
Ha nincs hamura kőre
Felírlak én"
(Aragon, Szabadság, fordította Somlyó György)

Rövid írás azért, hogy 1849. október 6. Arad ne legyen csak vizsgára megtanulandó dátum, helyszín az atlaszokban.

Nekünk, magyaroknak sokszor már azért is meg kellett küzdenünk, ki kellett harcolnunk, hogy egyáltalán méltó módon megemlékezhessünk a sokszor jeltelen sírokban, távoli csatamezőkön hullámzó fű alatt örök álmunkat alvó hőseinkről, katonáinkról. De, '89-90 nagyszerűsége, értelme és célja a szabadság, az a lehetőség, hogy magunk dönthessünk a sorsunkról, ezt is megadta nekünk.

De, a forma, az ünnepnap a naptárban, még nem egyenlő a tartalommal. Hogyan lehet ez a nap, ez a keserű, fájó emlékezés több, mint vizsgára megtanulandó dátum? ( tulajdonképpen ez minden ünnepünk legnagyobb titka, amit minden évben meg kell fejtenünk)

Jelentsük ki magunkban, hogy nem felejtünk őket, időt szánunk az emlékezésre; ha csak néhány pillanatig is, de végiggondoljuk, hogy mit tettek ezek a bátor férfiak és a többi is, azok a "névtelen" honvédek és civilek, akik hasonlóan az aradi tizenháromhoz, áldozatul estek a zsarnokság önkényének és akiknek hősi halálát országos emlékezet nem, csak szűkebb pátriájuk tartotta meg az utókor számára.

Legyünk bátrak, amilyen bátrak ők voltak, ne engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a belénk ültetett "örök vesztesek szomorúsága", húzzuk ki magunkat testben és lélekben és jelentsük ki, hogy ez a nap, a gyász mellett, a hazaszeretet, az adott szó és a becsület napja is.

Az aradiak és a többi sok ezer honvéd, nemzetőr, népfelkelő, nők és férfiak szenvedélyesen szerették a hazájukat és ezért életüket kockáztatva síkra szálltak érte, becsülettel küzdöttek még a túlerővel szemben is, a szavukat, melyet a hazának adtak még a halál árnyékában is megtartották.

Így nem váltak kisdiákok vizsgaanyagává; így nem haltak meg ők, így lettek "Élők ők"; 2021-ben is és mindig, amíg magyarok élnek a földön.

Ma is tisztelet a hősöknek!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!