Egy szavukat sem hiszem! Támadásban a „hosszúra nyúlt Kádár korszak” (Békés Márton) kulturális csápjai!

Először is minden respektem az Őszödi beszédet és azt követő 2006-os véres eseményeket feldolgozó, Elkxrtuk című filmben szerepet vállalni merő színészeknek. Ezek a nők és férfiak joggal tarthatnak a máig velünk élő SZDSZ és annak kulturális hátországának bosszújától, mégis felvállalták a filmet. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek után a főváros fenntartásában működő színházaknál nem kapnak majd lehetőséget és kormányváltás esetén egyetlen olyan helyen sem, amelyet – az ellenzéki tüntetéseken zsákmány reményében feltűnő és gyakran szerepet is vállaló – baloldali kultúrkomiszárok felügyelnek majd.

Ami a film ellehetetlenítésére tett kísérleteket illeti – a Budapest Filmhez tartozó hat moziból a Corvin egyetlen termében adnak egy délutáni előadást a premier hetében, a Cinema Cityvel pedig halogatja a döntést – azon már meg sem lepődöm. A kultúra területén sokáig kizárólagos monopóliummal bíró, a pártállami, majd az utódpárttal mindvégig jó viszonyt ápoló baloldali (magukat haladónak, demokratikus ellenzéknek stb. nevező) kulturális elit tagjai, gyerekei, kineveltjei pontosan tudják a kötelességüket vezessenek mozit, színházat vagy szerkesztőséget, döntsenek filmek vagy egy kutatás finanszírozásáról: elhallgattatni, lejáratni, kiforgatni minden olyan véleményt, kezdeményezést, amely ellenkezik vagy kétségbe vonja a gazdáik érdekeit

És ki a legfőbb gazda a baloldalon?