… igen és 1849-ben, ahogy aztán 1956-ban sem sikerült győznünk.

Én meg azt üzenem Vágó Pistikének, hogy vannak még olyan nők és férfiak ebben az országban, akik nem a hónaljszagú, “előbb a has, aztán a morál” , “merjünk kicsik lenni” Kádár - Horn világ szerint ítélik meg a küzdelmeinket, hanem a helytállást (is) díjazzák. Ha ott voltál, ha erőd, tudásod legjavát adtad a küzdelemben, akkor jár a respekt- akkor is, ha nem sikerült. Már feladtam a reményt, hogy ezt a hazai bal (?, ehhez a jelzőhöz azért néhány öreg szakinak lenne pár keresetlen szava) oldal megértse. Nekik a politika csupán elosztási kérdés; a haza egy a térképen piros vonallal körberajzolt terület; a nemzet, határon innen és túl egy meghaladott fogalom. És még ezek akarnak egy új államot alapítani. Államot, inkább vállalatot. Borzasztó még belegondolni is.