Harang-Kakas-Afgán

„Betiltották a reggeli harangszót Balatonberényben. A helyi templom harangja minden reggel hatkor szólalt meg, amin sok nyaraló felháborodott, mondván, ők pihenni jöttek − derül ki az ATV híradójából.

Az ügyben petíciót is indítottak, melyet benyújtottak a helyi polgármesternek. Végül sikerült megállapodni az ügyben, így már nem szól harang reggelente a községben. Sok ott élőt felháborított a turisták kérése.” – adta hírül az Index.

A mezőgazdaság gépesítése, a birtokkoncentráció eredményeként Spanyolországtól – Romániáig egyre kevesebb „családi” gazdaság képes ellátni mezőgazdasági termékekkel a piacokat, illetve talpon maradni a gazdasági versenyben; a hagyományos falusi életmód hanyatlik; a vidék rosszabb esetben elnéptelenedik, lakosai megélhetés, perspektíva híján közeli városokban keresnek munkát vagy egyenesen oda költöznek; a szerencsésebb földrajzi környezetben lévő települések lakossága részben kicserélődik;
akik az őslakók közül maradnak a szolgáltató szektorban az újonnan érkezők (bebírók) kényelméről gondsokodnak.

Ezt az egész Európára jellemző folyamatot szűkebb (választott!) pátriám, a Káli-medence kapcsán Bojár Iván András a Nagy Káli könyvben oly szépen és egyben szívszaggató módon így írja le: „A parasztok helyét értelmiségi, majd vállalkozó üzletemberek foglalták el. Szekereik nyomában ma dzsipek és csinos egyterűek parkolnak. A falvakról lassanként üdülőfaluk váltak, a házakból nyaraló, a gazdasági udvarból pihenést szolgáló diszkert. Minden egy helyben maradt, mégis minden átminősül… „

Balatonberény és Budapest közt a távolság (autóval) 177 km, amit egy átlag vezető 1.45 perc alatt képes megtenni, legalábbis a Google Maps számításai szerint. Mégis, mintha egy világ választaná el az őslakosokat, a bebíróktól. Más szokások, más viselkedési kultúra, más életstílus, más napi rutin – ami kétségkívül konfliktusokhoz, gyakran „vagy-vagy” típusú konfliktusokhoz vezet: esetünkben vagy szól a harang vagy nem.

A nyaralótulajdonosoknak ebben az esetben számuknál, érdekérvényesítő képességüknél (ne felejtsük el szavazhatnak a helyhatósági választásokon) volt elég ereje, hogy egy több százéves, a paraszti életmódhoz kapcsolódó, a helyre emlékeztető szokást eltöröljenek. Valamivel kevesebb lett Balatonberény, valamivel kevesebben lettek az őslakosok; valami elveszett. Európa egyik szegletében megint veszített a kulturális kereszténység, a keresztény alapokra épülő kultúra. Esetünkben a semmi vette át a helyét a valaminek, de fizikai és szellemi tér ritkán marad üresen, a természet ugyanis nem szereti az ürességet.

És hogy jönnek ide az afgánok? Mi köze az amerikai csapatkivonás után várhatóan nagy tömegben meginduló újabb migránshullámnak ehhez az esethez?

Ha a nagyvárosok közönsége, továbbra is a liberális ideológia által leuralt Összefogást támogatja és reményei szerint juttatja hatalomra, hamarosan maga megtapasztalja azt, amit most a balatonberényi őslakosok éreznek.

A nyitott határok, a kulturális tolerancia, a letelepedési kvóta hatásai éppen az ő lakóhelyeiket érintik majd elsőként. Az új bebírók, hátuk mögött a nyugati kulturális elit és a balliberális oldal identitáspolitikájával helyet követelnek a nap alatt. Ugyanaz a folyamat játszódik majd le elsőként a nagyvárosokban, mint Balatonberényben, csak éppen nagy méretben és fordított előjellel. A semmit, betölti a valami.

Mondjuk a müezzin imája, és nem naponta egyszer, hanem ötször. És nem csak a harangszóról kell majd lemondani, hanem sok más, ma még természetesnek tetsző, civilizációs szokásról, hagyományról is. Csakhogy néhány olyan dolgot említsek, ami majd nagy valószínűséggel sérteni fogja a „beköltözők” érzékenységét: alkoholfogyasztás a teraszokon; déli harangszó; disznóhús a menzán; a nők öltözködése, viselkedése és végül egyszerű jelenlétük egyes helyeken és még folytathatnám. És nem tudjuk megvédeni az életstílusunkat (sem), mert semmire sem becsüljük sem a múltunkat, sem magunkat.

Látják, egy harangszóval indul… és hova vezet.

Kérem, hogy gondolkodjanak el ezen!