Karácsony és a magyar belpesti elit esete a kicsi zöld emberekkel, akik holnapra meg akarják forgatni a világot.

„Vegyük a dolgokat mint azok vannak, és nem mint azoknak lenniük kellene.”
(Gróf Széchenyi István, 1842-es akadémiai beszéde)

A magát hol baloldalinak, hol éppen progresszívnek nevező belpesti értelmiségnek közel száz éve „egy önálló gondolata sem volt, mely magyar talajból nőtt volna ki, minden ízében exportideológiákat képviseltek” (Békés Márton). Előbb a francia progresszió és Wilson béketervet (Jászi-Károlyi), aztán a leninizmust (’19-es csapat), a szovjet megszállással a sztálinizmust, majd később maoizmust, és végül a (neo)leberalizmus néven futó totális ideológiai projektet tűzték zászlajukra. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi jön a liberalizmus után, milyen „evilági eszkatológiát” kínálnak nekünk, amely alapján a társadalommérnökösködés eszközeivel már a földön megteremtik a mennyországot?

A mintavétel forrása a jelen állás és a Karácsony Gergely baloldali miniszterelnök-jelölt ernyőszervezete, a 99 mozgalom programja alapján – nem meglepő módon – a belpesti értelmiség számára minden világok legjobbika, Németország – ami eléggé aggasztó számomra, mivel ez az ország „százötven éve Európa problémája” (Békés Márton) – az új evilági vallás pedig a zöld (fasizmus).

Nem is csoda, hogy Karácsony Gergely frissen meghirdetett programjában máris zöld fordulatot kínál Magyarországnak és „zöld átállás”-ról beszél: „A kormányzás minden területét át kell, hogy hassa a fenntarthatóság melletti elköteleződés”, mondta ezt azután, hogy találkozott a német zöldek vezetőivel, köztük Annalena Baerbock-kal, az azóta kínos plágium és életrajz hamisítási botrányba keveredett kancellár-jelölttel, akinek számos ötletét a főpolgármester már kölcsönözte is. Német honból származik, többek között a nagykörúti biciklisáv és a Bajcsi-Zsilinszky úti „piroshullám” vagy a még csak bevezetésre váró zöldadó és zöldilleték is.

De, milyen jövőt ígér nekünk egy „zöldátállás”. Ehhez hívjuk segítségül Gunter Weißgerbe-t, a német szociáldemokraták egykori képviselőjét.
A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy hasonlóan a kommunistákhoz, a zöldek is meg vannak bizonyosodva, hogy ők és csakis ők tudják, hogy mi a helyes, és hogyan kell viselkednie az emberiségnek”. Álláspontjuk szerint a „A paradicsomot a földön kell létrehozni, és zöldnek kell lennie, egy nagy zöldtábornak, zöldtáborrendtartással. A Zöldek – teljhatalom esetén – felérnek a modern jakobinusokkal. Az ő szabadságuk vagy zöld, vagy pedig nem is létezik”, és aki közéjük és az általuk jónak elképzelt bürokratikusan, tervgazdaság-szerűen működő „absztrakt, rideg, technokrata és zöld módon berendezett Európai Unió” útjában áll azt kegyetlenül el akarják pusztítani.

„Nemcsak arról van szó, hogy a multikulturalizmus egységes masszájában akarják felszámolni a nemzetállamokat és eltüntetni a kultúráikat. Meg akarják változtatni a nyelveinket, a családok a genderszemlélet révén hullanának darabjaikra, megszabnák, hogy mivel táplálkozzunk, az emberektől pedig az autóval való közlekedés megvonása révén megtagadnák a szabadságuk alapfeltételét. Vagyis az egész életet a Zöldek által írt szabályoknak kellene uralnia”, véli a szerző.

Ebben a rendszerben pedig a demokratikus választójognak, a népakaratnak, már nincs helye, az nem választott testületek által – ahogy egyébként nyomokban már fellelhető – felülírható, illertve kiváltható: „A kommunista tanácsdiktatúra – ökológiai jelszó alatt – a visszatérését ünnepli: tanácsadó testületek, antirasszista érdekképviselők, NGO-k, vagyis az egész zöldklikk kapna széles körű beleszólást és együttdöntési kompetenciákat”, amely egyértelműen vezet a parlamenti demokrácia „feleslegességéhez”.

Őrült fantazmagória kísértete járja hát be Európát, s ahogy korábban, úgy a magát előszeretettel progresszívnak beállító magyar baloldal, élén Karácsony Gergellyel, most sem tud ellenállni a mintának. Méhlegelőink már vannak, a juhlegelőket most jelölik ki, s ha Karácsony vezette kormány áll fel, akkor Paks leállítása után felkészülhetünk a „svéd dilemmára” is: vagy porszívózol vagy a villanyt égeted.

Kedves barátaim, tényleg kell ez nekünk?!