Világ nagyvárosai egyesüljetek avagy a nyílt a társadalom utópiája

Lehullt az álarc a nemrégiben még képmutató módon, olcsó politikai haszonlesés vagy inkább kármentés okán, a nemzeti tizenegynek drukkoló Karácsony Gergelyről, aki végleg elkötelezte magát a (természetesen a nem létező) Soros György, nemzetközi spekuláns és életmű (de nem elképzelés, pénz és akarat) nélküli filozófus, „társadalom mérnök” által fémjelzett nyílt társadalom eszménye mellett, amikor Rafał Trzaskowski, Varsó, a kalózpárti cseh Zdeněk Hřib és Tomislav Tomašević Zágráb főpolgármestere társaságában aláírta Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által finanszírozott lobbiszervezet, a European Council of Foreign Relations online felületén publikált közleményt.

„Nem ragaszkodunk a szuverenitás és az önazonosság idejétmúlt fogalmaihoz; ellenben hiszünk a nyílt társadalomban, amely szabadság, az emberi méltóság, a demokrácia, a fenntarthatóság, az egyenlőség, a jogállamiság, a társadalmi igazságosság, a tolerancia és a kulturális sokszínűség által fémjelzett közös értékeken alapul”, fogalmaznak az aláírók.

A felvilágosult univerzalizmus követői, most már nem is titkolt módon azt kérik, mit kérik egyenesen követelik tőlünk, hogy „nyílt és határtalan kozmopoliszban éljünk, amelyből a hagyományos engedelmesség minden formáját – legyen az törzsi, nemzeti vagy vallási – vagy peremre szorítottak, vagy kitiltottak”. (Roger Scruton) És egyben azt is kérik, hogy az alapvető emberi bizalmat, ami általában azokra terjed ki, akik között élünk, és ismerünk ( ha név szerint nem is, de a közös nyelv, mesék, történetek és az ebből fakadó történelem, az ezt a fajta különbözőséget védő fizikai, lelki, szellemi , erkölcsi és hagyománybéli határok mégis egyértelművé tesznek) terjesszük ki minden idegenre, jöjjön az bárhonnan, hozzon is magával bármilyen szokást, erkölcsöt, vallást vagy normát.

Ezt hívják a határok lebontásának, és a bevándorláspárti politikának.
Minden szóvirág (tolerancia, sokszínűség, emberi méltóság, igazságosság társadalmi felelősség) ellenére, ez egy homogén világtársadalom lesz, ahol a nemzetek, a lokalitás (így a magyar is) elveszíti politikai önállóságát vagyis azt a képességét, hogy saját maga döntsön, saját – helyi igényei szerint, amit ő ismer a legjobban - a sorsáról. Ehelyett lesz egy „falanszter univerzum”, ahol olyan „felettes standartok”-nak (Szánthó Miklós) kellene megfelelnünk, melyek mesterségesek, uniformizáltak, kimunkálói, létrehozói pedig globálisak. Ezt hívják multikulturalizmusnak, ami nem más, mint „valójában a multinacionális vállalatokra épülő neoliberális ideológia” (Békés Márton) vagy, ahogy Schiffer András reflektált a kiáltványra, a nagyvállalatok globális kizsákmányoló diktatúrája, „ahol a demokrácia és a jogállam díszletei mögött a nagyvállalatok irányítanak. Szuverenitás és önazonosság nélkül a gazdag 1% bármit megtehet az emberiség 99% -ával, amit éppen a profitérdeke diktál.”

Valóban véget ért a történelem?

Valóban el kell dobnunk a szuverenitásunkat, meg kell tagadnunk önazonosságunkat?
A honfoglalástól kezdve ’56 pesti srácain át a mai napig nemzedékek sora vérével és verítékével tartotta egyben ezt az országot, és azt emberi közösséget is, ami magyarnak vallja magát, nem csak fizikai, de lelki értelemben is. Ettől vagyunk mi azok, akik. Ettől az áldozattól, és ennek elismerésétől van sorsunk, az ő segítségükkel tudjuk elhelyezni magunkat a világban.

Tényleg megéri eldobni a sorsunkat? Tényleg megéri önazonosság nélküli fogyasztó állattá válni?
Mondjunk nemet Soros és elvbarátai őrült, lelketlen jövőképére!
Mondjunk nemet Karácsony árulására!