A IV. morális birodalom visszavág – avagy Köszi Michael, de én nem ilyen demokráciát szeretnék

Michael Roth, a morál- és demokráciaexportálóként fellépő Németország külügyi államtitkárának véleménye szerint „az LMBT közösséget érintő új törvény ellentmond az uniós értékeknek”. Álláspontja szerint az Európai Unió elsősorban nem egységes piac vagy valutaunió, hanem értékek közössége. "A közös uniós értékek azok, amelyek az Európai Unió tagállamait összekötik" - tette hozzá.

Azt most tegyük félre, hogy a nyilatkozat a jogszabály vagyis a valóság (ez már rég nem számít korunkban) nem ismeretéből vagy annak negligálásából fakad. A valóság helyett marad a narratívák háborúja: ki, hogyan és milyen „hangerővel” tudja elmesélni és értelmezni az adott eseményt, és ezzel aktuálpolitikai (hatalmi) célokra felhasználni.

A jogszabály szövege helyett, most inkább beszéljünk a demokratikus célokról és alapértékekről, amelyekre liberális, marxista és nem utolsósorban a feminista, LMBT ideológia oly gyakran hivatkozik. És itt – Szilvay Gergely gondolatait idézve – rögtön beleütközünk egy alapvető ellentmondásba: a demokrácia ugyanis nem cél, hanem egy döntéshozási rendszer, módszer, „nem arról szól, hogy mit döntsünk, hanem arról, hogy hogyan”.

Az, hogy a demokrácia nevű hardvert (döntéshozatali eljárás) milyen szoftverrel (ideológia vagy éppen nem ideologikus politikával töltjük fel) már egy más kérdés. Ha egy demokráciában élő emberi közösség tagjai demokratikus úton úgy döntenek, hogy nem kívánják megvalósítani az LMBT mozgalom céljait (ne lepődjünk meg a célokon – írja Szilvay – hiszen minden mozgalomnak vannak céljai), akkor a „nem” ugyanolyan legitim döntés, mint az „igen”. Ettől a döntéstől nem függ, hogy az adott politikai berendezkedése demokratikus-e vagy sem.

„A kortárs közbeszéd problémája, hogy ma mindennek az ad legitimitást, hogy „demokratikus”; ez azonban pusztán egy kortárs mítosz, ami vallást csinál a demokráciából, ahelyett, hogy értékes politikai berendezkedést látna benne.” (Szilvay Gergely, A gender-elmélet kritikája) Az pedig csak hab a tortán, amikor egy katonai, gazdasági vagy éppen egy magára „morális hatalomként” tekintő vagy csak annak álcájába bújt ország teszi meg, hogy biztosítson ürügyet a beavatkozásra más országok belügyeibe.

Na, Németország pont így próbál beavatkozni a magyar belügyekbe - sajnos a történelem során nem először. Figyeljünk oda, tanuljunk a múltból, mert ennek sosem lett jó vége!