A Gyerek, a Kutya és a Digitális Zombi – Avagy hogyan adjunk el egy pártot négy évre?

Kedves Olvasók, dőljenek hátra, és igyanak meg egy kólát (természetesen dobozosat)! A reklámszakma örök törvénye szerint ugyanis gyerekkel és kutyával mindent el lehet adni. Akár egy komplett politikai formációt is.

Csodálatos korban élünk: a modern „impulzusember” figyelmét ma már nem olyan unalmas és földhözragadt dolgokkal kell lekötni, mint a növekvő üzemanyagárak, a megszűnő munkahelyek, vagy a gazdasági folyamatok rideg valósága. Ugyan már, ki kíváncsi a makroadatokra, amikor van helyette professzionális érzelmi hullámvasút?

A recept végtelenül egyszerű: ha szorul a hurok a valóság talaján, vagy a túloldal erősödni látszik, csak elő kell húzni a repertoárból a gyermekvédelmi Jolly Jokert. A hitelesség kérdése persze már a startvonalnál elvérzik. Különösen pikáns ugyanis a gyermekek sorsáért való aggódás attól a Magyar Pétertől, aki a legméltatlanabb módon alázta meg három gyermeke édesanyját azzal, hogy otthon lehallgatta, zsarolta, majd ország-világ előtt elárulta őt. 30 éves ügyvédi praxis alatt – amely során láttam már egyet s mást az emberi természet sötét oldalából – bátran kimondható: ilyen embertelen, aljas húzással még nem találkoztam. De sebaj, a digitális fogyasztónak ez is eladható, ha elég szép a csomagolás!
Az átlagos választó szíve azonnal elolvad, valahányszor lejátsszák neki a könnyeztető történetet, és a politikai marketingesek pontosan tudják, hogyan takarják el a morális szakadékokat.
Még az a nonszensz és jogszerűtlen mutatvány is belefér a műsorba, hogy egy 11 éves cselekvőképtelen gyermeket a nevelője és a gyámja tudta nélkül napokig egy szállodában tartsanak interjúztatni, szájába adva a mondatokat a kamerák előtt.
A lényeg a filmszínház!

Ez az örök sláger garantáltan műsoron marad a Tisza repertoárjában a következő négy évben minden egyes fellépésen, hogy a polgári Magyarországot sikeresen besorozzák vele. Jelen pillanatban úgy tűnik, a politikai reklámfilm simán legyűri a valóságot. Túl nagy még a biztonság, amit az Orbán-kormány egzisztenciális és fizikai értelemben hátrahagyott – van még miből finanszírozni a Tisza-illúziót.

A kérdés már csak az: mi történik két év múlva, ha a biztonsági tartalékok elfogynak? Vajon a digitális zombik akkor is beérik majd egy újabb megható videóval, vagy már a “gyomruk” diktálja majd a szavazatot a lájkok helyett?
Addig is felkészülni, kezdődik a következő felvonás!