A lázadás ára: Hogyan sodorja veszélybe a jövőnket a Tisza érzelmi politizálása és a Z generáció történelmi vaksága?

Az Auróra zenekar egykori kultikus sora – „Iskolába jársz, nekem te ne magyarázz, majd ha nagy leszel, mindent megértesz” – ma már nemcsak a kamaszkori lázadás himnusza, hanem a jelenlegi magyar politikai valóság tűpontos látlelete. A mindenkori fiatalság lázadása természetes jelenség, ám amikor a lázadás formáját egy racionális alapok nélküli, tisztán érzelmi hullámokra építő politikai erő – a Tisza Párt – diktálja, a generációs szakadék nemzetbiztonsági és geopolitikai kockázattá válik.

A baj, amire a józanul gondolkodók régóta figyelmeztettek, már be is következett. Az érzelmi politizálás felülírta a reálpolitikát, és ennek következményeit az egész ország saját bőrén fogja tapasztalni.

A Tisza érzelmi csapdájaA Tisza Párt által képviselt politikai irányvonal lényege a mély, strukturális összefüggések teljes figyelmen kívül hagyása. Az érzelmi alapú mozgósítás azonnali morális felsőbbrendűséget ígér a követőinek, miközben elhallgatja az ország alapvető érdekeit. Ennek a politikának az első és legveszélyesebb áldozata a pragmatikus külpolitika lett.
A kötelező nyugati igazodásvágy jegyében a Tisza politizálása máris egy Oroszországgal szembeni, indokolatlanul ellenséges viszonyba sodorja az országot. Ez a lépés nemcsak diplomáciai hiba, hanem közvetlen gazdasági öngyilkosság. Az eddigi pragmatikus egyensúlyra épülő, biztos alapokon nyugvó energiafüggetlenségünk ezzel a felelőtlen hozzáállással lényegében megszűnik. A diverzifikáció jelszava mögé bújva a reális alternatíva nélküli szakítás a keleti energiaforrásokkal kiszolgáltatottá teszi a magyar háztartásokat és az ipart.

Ujra a rossz oldalon. Németország árnyékában a Don-kanyar felé.

A legriasztóbb folyamat mégis a térségünkben tapasztalható, indokolatlan Ukrajna-párti háborús készülődés terjedése. Az érzelmi politizálás által elvakított tömegek nem veszik észre, hogy sorsunkat szemmel láthatóan újra ahhoz a Németországhoz láncolják hozzá, amely rohamléptekkel fegyverkezik és készülődik egy globális konfliktusra.
Az Európai Unió mára nem a béke és a gazdasági prosperitás záloga, hanem ennek a militarizálódó német iránynak a politikai meghosszabbítása. A történelem tragikus módon ismétli önmagát: Magyarországot újra belesodorják egy olyan nyugati szövetségi rendszerbe, amely a saját gazdasági és katonai túléléséért hajlandó feláldozni a perifériát. Ha a jelenlegi eszkalációs trendek folytatódnak, szinte borítékolható, hogy a következő háborút itt, a mi közvetlen térségünkben fogják megvívni, a frontvonal pedig ismét Közép-Kelet-Európa lesz.

A Z generáció történelmi vaksága és az idősek érzelmi zsarolása: A Tisza Párt bázisát adó, illetve a trendeket formáló Z generáció teljesen értetlenül és immunisan áll ezzel a fenyegetéssel szemben. Számukra a múlt csupán egy unalmas történelemkönyv, nem pedig a túléléshez szükséges tapasztalatok tárháza. Nem tartanak igényt az idősebb generációk megélt valóságára – azokra a tapasztalatokra, amelyeket a szülők és nagyszülők a hidegháború, a rendszerváltás vagy a korábbi blokkosodások idején halmoztak fel.
Sőt, a helyzet ennél sokkal rosszabb: a fiatal generáció jelentős része nyílt ellenségességgel fordul az idősebbek felé. A racionális párbeszéd helyét átvette az érzelmi zsarolás. A fiatalok azt vetik az idősebbek szemére, hogy „ellopják a jövőjüket”, ha nem támogatják a progresszív, globalista és háborús pszichózisban égő nyugati fősodort.
Ez a generáció elfelejti, hogy a békét, a jólétet és a működő államot nem a semmiből kapták. Az állam nem egy magától értetődő, örökké létező természeti adottság, amelyet büntetlenül lehet rángatni vagy irracionális eszmékre cserélni. Ha a tapasztalatot és a polgári erényeket végleg kiszorítja a hisztéria és a geopolitikai vakság, az állam belső kohéziója megszűnik. A történelemkönyvek tanúsága szerint pedig az ilyen belső morális és racionális összeomlást mindig a külső, fizikai pusztulás követi.