Magyarország ezen a sorsfordító napon az Oszmán Birodalommal, egy félnomád, agresszívan és régóta terjeszkedő világbirodalommal állt szemben.

Több mint száz év megfeszített harca állt akkorra már mögöttünk; egy évszázad, amelyben győztes és vesztes csaták sorozata váltotta egymást, de nemzetünk mindannyiszor talpra állt, és egészen eddig a napig fel tudta tartóztatni a hömpölygő, keleti áradatot.

Ez a nap azonban olyan súlyos sebet ejtett a Magyar Királyság és a születő modern nemzet testén, amelyet talán a mai napig sem hevertünk ki teljesen. Ebből a sebből annyi vér folyt el, hogy a magyarság majdnem végzetesen kivérzett.
Enek a történelmi tragédiának a következménye, hogy kimaradtunk az akkor éppen teljesen átrendeződő világkereskedelemből, és nem tanulhattuk meg a globális piacok modern nyelvét. Elkerültek bennünket a nagy kereskedelmi útvonalak, s ezzel megszakadt a hazai polgárosodás és a városfejlődés íve is.
A korabeli kulturális és gazdasági élet motorjai, a szellemi és anyagi javakat termelő kolostorok és apátságok a lángok és a nomád pusztítás martalékává váltak.
Amikor közel két évszázaddal később a török igát levetve visszatértünk a keresztény Európa vérkeringésébe, egy másik birodalom alávetett élelmiszer-raktáraként, megcsonkított önállósággal, elveszített és fel nem halmozott tudás nélkül kellett újjászületnünk.

Borzasztó, fojtogató csapás volt ez a magyar nemzetre. A mai napon mégsem erre emlékezzünk. A mai nap legyen a hála napja; hajtsunk fejet a hősök előtt!
Emlékezzünk Közép-Európa kis népeire, akiknek katonái – csehek, lengyelek, horvátok –, sőt még a távoli spanyol földről érkezett harcosok is velünk vállvetve küzdöttek a mindent elsöprő túlerővel szemben. Hajtsunk fejet a magyar nemesek előtt, akik bár megtehették volna, nem futottak el, nem bújtak el a felelősség elől. Vállalták történelmi hivatásukat, még akkor is, ha tudták: az a biztos halált jelenti. És hajtsunk fejet minden névtelen katona előtt, aki ezen a napon életét áldozta a Magyar Királyságért – azért a történelmi államért, amelyből jelenlegi hazánk is gyökerezik.Köszönjük a hősöknek! Nem felejtünk benneteket!

Példátok örökké velünk marad, s azt üzeni minden eljövendő nemzedéknek: maradjatok mindhalálig hűek a hazához és az eskütökhöz!