A jogállam álarca mögött: Újra a törvényesített önkény árnyékában élünk? Avagy az ügyésznő emlékszik még az esküjére️

Egyetemistaként részese lehettem annak az izgalmas, érdekes és történelmi folyamatnak, amelyet úgy hívunk, hogy rendszerváltás Közép-Kelet-Európában. Ennek a folyamatnak, ennek a demokratizálódási folyamatnak éppen az volt a lényege, hogy véget vessünk az állami, intézményesített önkénynek, véget vessünk a III-as ügyosztály és társai működésének, amelyek egyetlen célja az volt, hogy megfélemlítsék az állampolgárokat, ellenőrizzék azokat, és elfojtsanak minden olyan tevékenységet, amely szembement az állampárt érdekeivel és hatalmával.

A szabadság élménye 36 éven keresztül velünk volt, ám a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállításával újra egy sötét III-as ügyosztály lopózott be az emberek életébe. És ne legyenek illúzióink: ahogy annak idején bárkit besározhattak, bemocskolhattak és kényszeríthettetek az együttműködésre, úgy kényszeríthet ez a brutális – és valószínűleg külföldi ellenőrzéssel működő – hivatal most is bárkit besúgásra, kollaborációra. Bárkit lehallgathatnak, bárkinek a vagyonát elvehetik. A Kádár-titkosszolgálat III-as osztályának működése a törvény és a törvénytelenség határán mozgott, módszerei pedig a nyers, brutális erőszaktól a pszichológiai hadviselésig terjedtek. Szomorúan látom, hogy ezek a módszerek a Tisza nevű, nem demokratikus és nem párt, hanem egy politikai szekta részéről felélesztésre kerültek. Mindenki, az egész magyar társadalom kárát fogja látni ennek az eljárásnak, ennek az intézménynek és működésének, hiszen az egész intézmény gyakorlatilag a joggal való visszaélésre és az önkényre épít és épül.

Ha ugyanis lehántjuk a politikai retorikát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) felépítéséről, a jogi struktúra mélyén pontosan azokat a rendszerszintű normasértéseket találjuk, amelyek módszeresen számolják fel a harminchat éve kivívott alkotmányos garanciákat.

Az új szuperszerv működése pontról pontra sérti a modern európai demokráciák legfőbb tartópilléreit:

1. A hatalmi ágak megosztásának és a vádmonopóliumnak a felszámolásaA demokratikus berendezkedés alapja, hogy a nyomozó, a vádló és az ítélkező funkciók élesen elválnak egymástól, kontrollálva és egyensúlyozva egymást. Az NVVH ezzel szemben egy olyan jogi hibrid, amely saját hatáskörben nyomozhat, és az ügyészség hagyományos alkotmányos szerepét átvéve önállóan vádat emelhet. A fékek és egyensúlyok nélküli vádhatósági jogkör lehetőséget ad a politikai célpontok rendszerszintű vegzálására, kiiktatva a független igazságszolgáltatási szűrőket.

2. A jogbiztonság és a visszaható hatály tilalmának sárba tiprásaA jogállamiság fundamentuma, hogy senki nem büntethető olyan cselekményért, amely az elkövetés idején a hatályos jogszabályok szerint nem volt bűncselekmény, és a lezárt, elévült gazdasági folyamatok nem nyithatók meg újra kényúr-módra. Az, hogy a hivatal évtizedekre visszamenőleg, utólagosan kreált vagy átértelmezett szabályok alapján vizsgálhat magánvagyoni helyzeteket, teljes kiszámíthatatlanságot hoz a gazdasági és civil életbe. A jogbiztonság hiánya a legrosszabb diktatúrák légkörét idézi.

3. Az ártatlanság vélelmének és a tulajdonjog védelmének megsemmisítéseA legsötétebb III-as ügyosztályos reflexeket az a jogkör éleszti fel, amely lehetővé teszi a gyanúsnak ítélt vagyonok azonnali, zárolás útján történő elvonását még a jogerős bírósági eljárások előtt. A klasszikus liberális demokráciákban a tulajdon szent és sérthetetlen, attól megfosztani bárkit csak független bíróság bizonyított, jogerős ítélete után lehet. Az NVVH gyakorlatában a bűnösség vélelme lépett az ártatlanság vélelmének helyébe: előbb bénítják meg a polgárt a vagyona elvételével, és neki kell bizonyítania az igazát egy aszimmetrikus küzdelemben.

4. A tisztességes eljárás (Fair Trial) hiánya és a megfélemlítés eszközeiA hivatal számára biztosított széles körű titkosszolgálati módszerek – a korlátlannak tűnő elektronikus adatmentések, lehallgatások és az eljárási garanciák nélküli iratbetekintések – ellehetetlenítik a fegyverek egyenlőségét. Ha a vizsgált állampolgár vagy szervezet nem rendelkezik azonnali, hatékony és érdemi bírósági jogorvoslattal a hatóság túlkapásaival szemben, akkor a jogrendszer már nem védi, hanem kiszolgáltatja az egyént a hatalomnak.

A joggal való visszaélésre és intézményesített önkényre felépített struktúrák soha nem hozhatnak társadalmi igazságosságot. Amikor egy állami szerv működése a megfélemlítésre és a totális ellenőrzésre épül, ott nem a közvagyon védelme, hanem a szabad állampolgári lét felszámolása a valódi cél.