Kiáltó szó a sötétségben: A terror mindenkit mocskol

Sokan ülnek most még tébolyult nyugalomban, azt gondolva, hogy a Tiszaparton feltámadó örvény még csak most lendül bele, és az emelkedő Jakobinus diktatúra tébolya őket elkerüli. Azt suttogják magukban: „Nem tettem semmit, miért bántanának engem?” Mások titkos, bűnös gyönyörrel szemlélik a vihart, mert szimpatizálnak a pusztítással. Örülnek, hogy a náluk gazdagabbakat, a szerencsésebbeket, a kiválasztottakat a sors – vagy az annak hazudott földi hatalom – végre megbünteti helyettük.
De halljátok meg: ez a vakvélekedés óriási naivságról, sőt szellemi vakságról árulkodik!
Mert senki sem maradhat kívülálló. Így vagy úgy, mindenki részese lesz e tébolynak. Erre a népre is rá fog ragadni a mocsok – mindaz a szenny, amit ez a tomboló Jakobinus diktatúra szétpermetez az országban. Ez a mocsok meg fogja mérgezni a lelkeket, meg fogja mérgezni a legszentebb emberi kapcsolatokat, és végül felemészti a tiszta önértékelést is. Nem lesz menedék a közönyben, és nem lesz felmentés a csendben!
Ezért mondom nektek, és kiáltom szét, amíg még nem késő: vonjátok ki magatokat e tomboló erőszak alól! Mert ez az erőszak most még verbális és lelki, de lassan és feltartóztathatatlanul fizikai valósággá korcsosul. Ne tápláljátok a fenevadat, ne támogassátok ezt a tébolyt! Ha még van bennetek emberi méltóság, fejtsetek ki ellenállást!
Mert ha nem teszitek, a rátok, a ránk fröccsenő szellemi, lelki és erkölcsi mocsok egész életeteken át kísérteni fog benneteket. Ott fog égetni a bélyeg a homlokotokon, és mindörökre beszennyez titeket.
A terror ugyanis mindenkit mocskol. Ez a legmélyebb és legfélelmetesebb igazság: az erőszak és a megfélemlítés nemcsak a közvetlen áldozatokat juttatja vérpadra, hanem a teljes társadalmat a mélybe rántja. A terrorizálók, a néma szemtanúk, de még a gyáva, távoli szemlélők morális iránytűjét is végzetesen elforgatja a félelem és a tehetetlenség. Amikor a rendszerszintű rettegés válik törvénnyé, minden emberi kapcsolat és isteni érték devalválódik, semmivé lesz.

Ébredjetek hát, mert a mocsok már a kapuknál áll!