Luxuscikk lett a jogvégzett ember?

Mondjuk annyi szent: a minimálisan elvárható, egészséges rosszindulat – tekintve a korábbi megnyilatkozásait – tökéletesen megvan a hölgyben a nemes ügy iránt.

Egyébiránt nekem az a szerény véleményem, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha a teljes felnőtt lakosságból, egy kalapból, sorsolással húzzuk ki ennek a rendkívül vitatott legitimációjú gittegyletnek a vezetőjét. Miért? Mert a tiszta vakszerencse folytán legalább esélyünk nyílt volna arra, hogy egy valódi jogász – vagy legalább egy olyan személy, aki látott már jogi egyetemet kívülről – kerüljön egy olyan monstrum élére, amely egyszerre akar nyomozóhatóság, ügyészség és minden egyéb földi jó lenni, miközben leginkább az egykori ÁVH-ra hajaz.
Így a zseniális sorsolásos módszerrel legalább a törvényesség halovány látszatát fenntarthatták volna az egyébként tökéletesen illegitim és jogtipró eljárásaik során.
Mert ne feledjük – és ez a legszebb az egészben, messze túlmutatva a személyi kérdéseken –: ez az intézmény a létezésében illegitim. Ott minden eljárás előre megírt koncepciós per, és minden bizonyíték a legfinomabb kézműves koholmány.
Ez a kályha, ahonnan el kell indulni.
Amennyiben a jobboldal erről a védvonalról akár egy tapodtat is meghátrál, onnantól kezdve marad a szánalmas, dadogó védekezés, amit a kormánypárti médiagőzhenger a maga brutális eszközeivel úgyis egy másodperc alatt söpör le a porondról.

Tudatosítanunk kell tehát mindenkiben, hogy ennek a politikai üldözésre és a gazdasági piac letakarítására összegányolt szervezetnek minden egyes tagja – a portástól a vezetőkig– nettó politikai bűnöző.
És a Tisza-kormány távozása, pontosabban remélt, mielőbbi bukása után a bíróság mindet bűnösnek fogja találni, és megkapják a maguk jól megérdemelt, méltó büntetését.
Tudom, a rendszerváltáskor ez a katartikus elégtétel sajnálatos módon elmaradt, de tanuljunk a történelemből: mi ne kövessük el még egyszer azt a hibát, hogy nagylelkűen kegyelmet gyakorolunk!