BUKTA! E-mailek bizonyítják a tiszás korrupciógyanút az augusztus 20-ai rendezvény kapcsán.
A valóság és a rózsaszín kép csatája – Recenzió a Citizen Vigilante – Önbíráskodó polgár című filmről
Uwe Boll német-horvát koprodukcióban készült akcióthrillere, a Citizen Vigilante – Önbíráskodó polgármessze túlmutat a műfaji kereteken: nem egyszerűen egy bosszúfilm, hanem korunk európai korszellemének és morális válságának nyers, vizuális lenyomata. Az alkotás arra a pattanásig feszült társadalmi valóságra reflektál, amelyet a fősodorbeli nyugati politika és a fősodorbeli média előszeretettel próbál elfedni egy mesterségesen fenntartott, ideológiailag vezérelt, rózsaszín képpel.
A film legfőbb erénye és egyben legfontosabb üzenete, hogy rámutat: a művészet ma sokkal érzékenyebb, bátrabb és reflexívebb a húsbavágó társadalmi problémákkal szemben, mint a rövid távú politikai érdekeket hajszoló elit. Amíg a politikusok a baloldali média által megfélemlítve, gyáván lavíroznak a valóság eltagadása és a politikai korrektség között, addig a valódi közösségi érdekképviseletet a művészet vette át. Ez a trend az irodalomban már korábban megjelent – gondoljunk Michel Houellebecq Behódolására, Laurent Obertone Gerilla című disztópiájára vagy akár, hogy hazabeszéljek az Isten hozza az Európai Birodalomban című könyvemre –, de a Citizen Vigilante mindezt a filmművészet elemi erejű, zsigeri képvilágával emeli át a szélesebb köztudatba.
A történet gerincét adó önbíráskodás szociológiai segélykiáltás. A film pontosan ábrázolja azt a folyamatot, amikor az állam feladja erőszak-monopóliumát, a jogrendszer pedig látványosan elfordul a törvénytisztelő áldozatoktól a bevándorló hátterű elkövetők jogainak javára. Boll alkotását éppen ezért nem szabad esztétikai vagy politikai előítéletektől vezérelve lebecsülni. Ez a mű egy ébresztő, amely felrázza a nyugati világ közvéleményét. Hitet és reményt ad a hétköznapi embereknek és a potenciális áldozatoknak arra, hogy nem kell beletörődniük az elárultatottságba. A film végső konklúziója radikális, de logikus: ha az intézményrendszer csődöt mond, a közösségnek morális joga van új határokat kijelölni, új törvényeket követelni, és saját kezébe venni a sorsa irányítását.
Kinek ajánlom?
A Citizen Vigilante kötelező darab mindazoknak, akik a konformista média narratívái mögött a valóság valódi rétegeit keresik, és hajlandóak szembenézni a kortárs Európa legégetőbb sorskérdéseivel.
/posztok.hu


️ Mi a bánat folyik itt?

