Jogi terror „jóemberekkel”: Újraosztás népbírósági módszerekkel a multik javára

A jogállamiság utolsó bástyáit is ledózerolná az a politikai megrendelésre létrehozott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH), amely a jogon túli önkény legújabb hazai fegyvere lett. Ligeti Miklós elnöki aspiráns minapi, hátborzongatóan naiv – vagy éppen végtelenül dörzsölt – kijelentése, miszerint ide csupán „jó emberek kellenek, akik jó dolgokat csinálnak”, az európai jogtörténet legsötétebb korszatait idézi. Ez a felütés nem más, mint a ‘45 utáni népbíróságok szellemi öröksége, ahol a jogi végzettség nélküli, laikus és elfogult elemek tisztán politikai alapon, morális felsőbbrendűségük tudatában zúzták szét sokszor ártatlan emberek életét és vagyonát vagy hoztak túlzó ítéleteket.

Felháborító, hogy harminchat évvel a rendszerváltás után egy magát demokratikusnak nevező intézményi struktúra ott tart, hogy a hatályos törvények, a bizonyíthatóság és a rögzített eljárásrend helyett „jóemberek” szubjektív igazságérzetére bízná a gazdasági szereplők sorsát.

👉Hibrid szörnyeteg születik: Az NVVH közigazgatási, nyomozati és ügyészségi jogköröket egyesít egyetlen ellenőrizhetetlen kézben.
👉A jogállam lábbal tiprása: Ha a törvényes formák helyett a politikai morál diktál, ott megszűnik a jogbiztonság, és kezdetét veszi a nyers önkény.
👉Előre megírt ítéletek: Pontosan úgy, mint a koholt vádakra épülő történelmi perekben, a cél itt sem az igazság, hanem a politikai megrendelés teljesítése.

Ne legyen senkinek illúziója: ez a hivatal nem az átláthatóságról szól. Ez egy jól irányzott gazdasági csapás a magyar nemzeti tőkésosztály ellen. Az elszámoltatásnak hazudott boszorkányüldözés valódi célja az, hogy módszeresen ellehetetlenítse és szétverje azokat a hazai vállalkozásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben képesek voltak megerősödni. A „jóemberek” inkvizíciója alá vont magyar cégeket megbélyegzik, vagyonukat zár alá veszik, működésüket megbénítják, ezzel pedig évtizedes gazdasági építkezést tesznek egy tollvonással semmissé.

A történet leggyalázatosabb és leginkább dühítő szála a háttérben meghúzódó gazdasági érdek. Kinek áll érdekében a magyar tulajdonú vállalatok likvidálása és a hazai tőke meggyengítése? A válasz egyértelmű: a külföldi multinacionális társaságoknak.

👉Piacszerzés harc nélkül: A magyar cégek romjain a globális multik fognak osztozkodni, elfoglalva a megüresedett piaci réseket.
👉Kiszolgáltatott gazdaság: Ha elpusztítják a hazai vállalkozói réteget, Magyarország végleg a külföldi tőke gyarmatává és kiszolgálójává válik.
👉Kettős mérce: Miközben a magyar vállalkozásokat a „jóemberek” hivatala bármikor sarokba szoríthatja, a globális óriásvállalatok zavartalanul menekíthetik ki a profitot az országból.

Ez a hivatal nem a közvagyont védi, hanem a jogon túli politikai bosszú és a globális nagytőke agresszív piacszerzésének a legfőbb eszköze. Felháborító, hogy a „jó dolgok” köntösébe bújtatva egy olyan rendszert akarnak ránk kényszeríteni, amely jogállami normákat semmibe véve teszi tönkre a nemzeti gazdaságot a külföldi multik legnagyobb örömére.