A tisztelet nem egyirányú utca - avagy a
méltóság határa: Miért volt (részemről is elvárt) morális kötelesség Kövér László elutasító gesztusa?

A politikai etikett és a civilizációs minimum elvárásai mögött mindig ott húzódik egy mélyebb, fontosabb réteg: az emberi és politikai önbecsülés. Amikor Kövér László nem volt hajlandó kezet fogni a Tisza Párt képviselőjével – akit saját pártelnöke, Magyar Péter is csak eldobható „kólásdobozként” aposztrofált éppen ezért nem is írom le a nevét –, nem egyszerű udvariatlanságról, hanem egy tudatos, elvi alapú morális döntésről volt szó.

A politikai konfliktus hátterét nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Magyar Péter nyilvánosan és az Országgyűlés falai között is a legsúlyosabb erkölcsi vádakkal illette a Fidesz teljes politikai közösségét, amikor kollektíven maffiózóknak, tolvajoknak és gazembereknek nevezte őket. Egy ilyen feszült kontextusban a formális, gépies protokoll fenntartása már nem a civilizációs minimum fenn-vagy megtartását, hanem a képmutatást szolgálná.
Ebből a szempontból a kézfogás megtagadása egy olyan elvi döntés, amely joggal írja felül a puszta civilizációs elvárást.

Ha egy politikai erőt és annak millióit képviselő közösséget ilyen mértékben megbélyegeznek, a Fidesz alapító tagjaként és volt házelnökeként Kövér László nem tehetett úgy, mintha mi sem történt volna. A kézfogás elutasításával egyértelmű jelzést adott: nem hajlandó politikai vagy emberi közösséget vállalni azokkal, akik ezt a gátlástalan retorikát képviselik, és akik asszisztálnak a teljes közösség sárba tiprásához.

A formális udvariasság elhagyása ebben az esetben nem gyengeség, hanem a politikai ellenállás és az önérzet kifejezésének jogos eszköze. Nem várható el a civilizációs minimum – a békés szándékot és tiszteletet szimbolizáló kézfogás – olyantól, akitől és akinek a politikai hátországától korábban megvonták a legalapvetőbb emberi tiszteletet a becsületsértő vádakkal.
Kövér László gesztusa arra emlékeztet, hogy a tisztelet nem egyirányú utca.
Ahol a legalapvetőbb emberi normákat és a politikai közösséget maffiózónak bélyegezve gyalázzák, ott a formális jópofizás és a „kólásdobozokkal” való kényszerű jópofizás helyett a határozott elvi kiállás az egyetlen erkölcsileg vállalható magatartás.