Tisztelt Ünneplő Közösség! Honfitársaim!

Augusztus 20-án nem csupán egy naptári napot ünnepelünk, hanem a keresztény Magyarország születésnapját, az ezeréves magyar államiság legszentebb ünnepét. Ezen a napon első királyunkra, Szent Istvánra emlékezünk, aki ezer évvel ezelőtt olyan megingathatatlan alapokat fektetett le, amelyek kiállták a történelem leghevesebb viharait is.

Mert meg kell értenünk: ez a szellemi, lelki, erkölcsi és persze jogi aktus teremtette meg minden más nemzeti ünnepünk alapját! Ez hatalmazott fel és kötelezett minket az országunk, nemzetünk szellemi és fizikai védelmére. Szent István állama nélkül nem létezhetne március 15. dicsőséges tavasza, sem október 23. fénylő áldozata. Minden szabadságharcunk, minden elszánt küzdelmünk és hősies honvédháborúnk a nemzeti függetlenség védelméről vagy annak visszanyeréséről szólt – arról a függetlenségről, amelyet legelőször Szent István vívott ki és hagyott ránk örökül.

Szent István király látnokként ismerte fel, hogy a megmaradáshoz több kell a fegyverek múló erejénél. A kereszténység felvételével nemcsak egy vallást, hanem egy elpusztíthatatlan államformát is adott a magyarságnak. Ez a szent hit lett az a szikla, amelyre a törvények, az intézmények és a kultúra épültek. A kereszténység formálta és kovácsolta össze a nemzetet, célt, hitet és örök jövőt mutatva a Kárpát-medencében.

Örökségünk legfőbb értéke az az elpusztíthatatlan közös nemzettudat, amely a hagyományainkban és tradícióinkban él tovább. Városainkat porig rombolhatták, határainkat kényük-kedvük szerint átszabhatták az idegen hatalmak, de a kultúránk, a hitünk és az anyanyelvünk megőrizte a nemzet lelkét. Ez az örökség minden pusztítást túlél, mert nem múlandó kőbe, hanem a magyar emberek szívébe van vésve!

A történelem során véráztatta utakon kellett küzdenünk a szabadságunkért, és a modern kor is megkövetelte a maga súlyos áldozatait. Amikor a rendszerváltás során végre visszavettük az ország önrendelkezését és nemzeti büszkeségünket, egy új, dicső fejezetet nyitottunk. Ez a nehezen kivívott függetlenség nem egy magától értetődő állapot, hanem egy törékeny, szent kincs. Ma, a 21. században szent kötelességünk, hogy ezt az önrendelkezést és nemzeti büszkeséget minden külső és belső nyomással szemben megtartsuk, megóvjuk, és sértetlenül adjuk át a következő generációknak.

Az idő folyamának mindannyian részesei vagyunk. A magyarság nem csupán a ma élő emberek múló közössége, hanem egy megbonthatatlan, szent szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között! Ez a láthatatlan, vérrel és kultúrával pecsételt kapocs minden más papírra vetett földi szövetséget és államközi egyezményt felül kell hogy írjon. Elsőrendű, parancsoló feladatunk ennek a belső egységnek és önazonosságnak a védelme.
Éppen ezért, az örökség okán, Magyarországnak mindig egy önálló, magabíró, büszke országnak kell lennie. Ahogy a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István hirdette: az országnak a saját tengelye körül kell forognia. Ez azt jelenti, hogy a magyar emberek munkájának, zseniális tehetségének és szorgalmának elsősorban a magyar családokat és a saját imádott hazánkat kell gazdagítania az ország határain belül.

Szent István napján merítsünk hát erőt és rendíthetetlen hitet ebből az ezeréves örökségből, a honvédő hősök emlékéből és a rendszerváltás szabadságából, hogy büszkén, emelt fővel és teljesen függetlenül építhessük a holnap Magyarországát!
Isten éltesse Magyarországot!