Fejétől bűzlik a hal: Kormányzás helyett politikai marketing

A magyar politika újabb morális és intellektuális mélypontra jutott. Valódi, felelős alternatíva és építő munka helyett továbbra is csupán pótcselekvés zajlik. A Tisza Párt köreiből kikerülő hangadók, a fideszeseket gúnyoló tiszások – akik közül jónéhányan a társadalom legkülönfélébb, felkészületlen rétegeiből, lomisokból, karbantartókból és a digitális buborékból érkező figurákból verbuválódtak volna össze – az ország valós problémái helyett csupán gúnyolódással töltik az időt.
Azt a drága időt vesztegetik el a virtuális térben zajló sárdobálásra, amit a választók adójából fizetett képviselőknek és a politikai elitnek a nemzet valódi szolgálatába kellene állítaniuk.

Ezek a képviselők még a kétharmad látszólagos biztonságában is bizonytalanok önmagukban és a céljaikban. Mivel semmiféle önálló elképzelésük sincs az ország jövőjét illetően, teljesen kiszolgáltatottak a felsőbb akaratnak. Magyarország jövője így teljesen súlytalanná válik: a Nyugathoz kötöttük magunkat, és Németország gazdasági függelékeként sodródunk egy bizonytalan, fenyegető jövő – talán egy újabb történelmi tragédia, egy modern „Don-kanyar” – felé.

Azt tudnunk kell, hogy ezek a szerencsétlen figurák, akiket a történelem digitális hulláma mocsokként kavart a felszínre, nem maguktól ennyire tudatosan gonoszak. Ők önmagukban csupán felkészületlenek, képzetlenek és naivak. A valódi, rendszerszintű gonoszság nem belőlük fakad, hanem a mögöttük álló hatalmi gépezet és a médiaapparátus mérnöki pontossággal végzett munkájából.

A politikai térben zajló gátlástalan marketingnek ráadásul Magyar Péter vált a legfőbb mesterévé. Elkeserítő és mélyen felháborító ezt leírni, de az ő működésében pontosan ugyanaz a kíméletlen és gátlástalan módszertan köszön vissza, amely ellen elvileg fellép. Magyar Péter egy olyan gátlástalan politikai szereplő,aki nemcsak a saját volt feleségét, korábbi barátait vagy harcostársait képes gondolkodás nélkül feláldozni és elárulni, hanem bárki mást is kész nyilvánosan megalázni. Elég, ha valaki egy picit is keresztezi a személyes érdekeit, vagy ha a sárba tiprásából bármilyen apró politikai hasznot, lájkokat és marketing-előnyt remélhet.

Itt tart ma az ország- illetve annak rosszabbik fele. Jó lenne hinni, hogy elértük a gödör alját, de látva a politikai valóságot és az új szereplőket, valószínűleg most veszik elő a földfúrógépet, hogy még mélyebbre süllyedjünk.Ez a lejtmenet egészen addig fog tartani, amíg a magyar választópolgár rá nem ébred a legfájóbb igazságra: ebben az országban április 12-e óta nem kormányoznak, csupán szórakoztatnak. Kérdés, hogy a digitális kor felszínes embere képes lesz-e egyáltalán erre a szellemi felismerésre, vagy meg kell várnunk azt a pontot, amikor a társadalom gyomra már nagyon komolyan korogni kezd.