A pesti értelmiségi máz és a Margitsziget rémeiEddig tartott a „vörös Budapest” pesti arisztokráciájának és megmondóember-értelmiségének vékonyka máza.

A külföldi hátszéllel hatalomba dicsőült rózsadombi álkeresztényekről és lipótvárosi okostojásokról azonban gyorsan leolvad a festék a politikai porondon őrjöngő titánként viselkedő Magyar Péter mellett.

Kifejezetten nehéz eldönteni, mi is történt valójában: Lannert Judit közel száz nap után végre méltóztatott bemenni a munkahelyére, és ott csodálkozva fedezte fel, hogy egy minisztériumban létezik tisztálkodásra szolgáló helyiség is?
Vagy a főnöke – a már említett, dühöngő Magyar Péter – mostanra olvasztotta le róla a magára erőltetett technokrata, nagyokos imázst?Akárhogy is, iszonyú kínos és végtelenül megalázó nézni ezt a vergődést. Elkeserítő látni, ahogy egy elvileg komoly szakmai múltat felmutató hölgy görcsösen megpróbál megfelelni ennek az elmebeteg, tisztán Facebook-kompatibilis látszatkormányzásnak. Ennek a nagy, üres semminek, ami lassan a Burda 1977-es címlapjainak abszurditására emlékeztet.
De hát megérkeztek.
Pontosan úgy, ahogy 1919-ben is megérkeztek a fegyveres elvtársak: egyenesen a fürdőszobákba, a Margitszigetre, a Balaton-partra, mások lakásaiba és mások gazdaságába.