A Pénz istene előtt a titánok is meghajolnak!

Emlékszik még a politikai marketingnek arra a finom, szinte lírai elemzésére, amely a választási kampány idején Magyar Péter remegő kezére hívta fel a figyelmet? Arra a mozdulatra, amelyet a hajdani kormánypárti influenszerek és a sajtó oly harsányan, a gyengeség csalóka jeleként gúnyolt ki. Pedig az az elemző meglátta a lényeget: az nem a gyöngeség, hanem egy láthatatlan kéznyújtás volt a kisember felé. Egy néma üzenet: „Ugyanúgy félek, mint te, ugyanúgy izgulok, mint te, ugyanúgy bizonytalan vagyok, de hiszek az igazamban, és helyetted is, veled együtt kelek fel a hatalom ellen.”
A kisember pedig meghallotta ezt a néma fohászt. Visszanyújtotta a kezét a remegő kéz felé, és messzeható egalitárius mandátummal bízta meg tulajdonosát, hogy vezesse át őt az igazság ígéretföldjére. Hogy mindaz a sok rossz, igazságtalanság és megaláztatás, amit a sors elkövetett ellene, a be nem váltott álmokkal együtt végre jóra forduljon Magyar Péter, a „közülünk való” politikus által.
Csakhogy a történelem színpadán a díszletek gyorsan cserélődnek. Magyar Péter keze ma már nem remeg. Sőt, szinte kősziklává merevedett, amikor le kell számolnia politikai ellenfeleivel, legyen szó a köztársasági elnökről vagy az Alkotmánybíróság tagjairól, akik útját állhatnák e dühödt politikai titánnak. Akkor sem remeg meg a kéz, amikor a képviseleti demokrácia játékszabályait átírva, három ciklusra korlátozza a választhatóság jogát, s ezzel politikai ellenfelei mozgásterét. Ez a kéz már nem a kisemberé. Ez egy megvadult titán keze, aki az abszolút igazság egyedüli birtokosának képzeli magát.
Ám a kisember – a dráma igazi tragédiája szerint – nem lett titán, és nem kapott magabiztosságot. Ő továbbra is ott ül a nézőtéren, és a Tisza Pártba mint egy óriási Rorschach-tesztbe vetíti bele megválaszolatlan vágyait. Várja a csodát gazdaságban, szociális ügyekben, adópolitikában, de leginkább – mivel mindez már rég túl nőtt a feje fölött – a megtorlást. A nagy, mindent elsöprő bosszút.
A kisember persze nem látja – vagy nem akarja látni –, hogy a kivégzőosztag élére kinevezett új elit valójában a régi, sőt, a legrosszabb emlékű NER-hordalékokból verbuválódott. Micsoda emelkedett politikai esztétika! Kezdjük magával a főtitánnal, Magyar Péterrel, a Diákhitel Központ egykori, kiválóan javadalmazott NER-káderével, aki éveken át köszönte meg a rendszer kegyeit, mielőtt hirtelen megvilágosodott volna. De ő legalább az első vonalban harcolt. Na de kik jöttek utána, a húsosfazék újbóli illatára?
A Tisza soraiba mára valóságos gátátszakadással ömlöttek be a másod- és harmadvonalbeli opportunisták, a politikai süllyesztőből előrángatott C-kategóriás figurák és a köpönyegforgatás fideszes nagymesterei. Ott van például Orbán Anita, aki a NER háttérvilágából érkezve most a Tiszában találta meg az új, progresszív hazáját, vagy Kálmán András, és a hozzájuk hasonló tucat-káderek, akik tegnap még hűségesen tolták a régi rezsim szekerét, ma pedig már a rendszerváltó megtisztulás szószólóiként osztják az észt a csalódott tömegnek. A fideszes deep state nemhogy nem tűnt el, de kényelmesen beépült és fészket rakott a Tisza puha szövetében.
Így már teljesen érthetővé válik a titánok világának földi gravitációja is. Milyen jókat is lehet nevetni azon, amikor a valóság kárörvendő arccal tör utat magának! Nézzük csak a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) legújabb történetét: 2026. június 11-én Kapitány István gazdasági miniszter az MFB új elnök-vezérigazgatójává azt a Gerendás Jánost nevezte ki, aki korábban a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikai és statisztikai igazgatójaként, mint Matolcsy György egyik legfőbb szakmai háttérembere és bizalmasa tevékenykedett.
A várva várt bosszú nemhogy késik, de úgy tűnik, el is marad. Hiszen még a legelszántabb titánnak is fejet kell hajtania a liberalizmus legfőbb istene: a Pénz előtt. Higgyétek el kisemberek: Magyar Péter nemcsak a nemzetközi tőke, hanem a nemzetközi tőke által felkarolt, jól ismert hazai pénzemberek előtt is mélyen meghajol.
Így történhet meg az a csoda, hogy Bige László egyetlen gombnyomással visszakapja a milliárdjait a költségvetésből. Így nyerhet el a Tisza-kormány alatt is újabb, zsíros közbeszerzési tendereket Mészáros Lőrinc, akinek cégei előtt a minisztérium hivatalosan is szélesre tárta a kapukat. És így ülhet be Matolcsy egykori bizalmasa a fejlesztési milliárdokat osztó bank elnöki székébe. A régi elit és a fideszes túlélők „továbbélése” a Tisza-kormány alatt nem hiba a gépezetben, hanem maga a rendszer.
Az egésznek a valódi tragikomédiája az, hogy a nagy elszámoltatás cirkuszában végül azokat a szerencsétlen kisembereket fogják majd előszedni és a bíróságok elé rángatni, akik maguk is ott tolongtak a vérre szomjazó tömegben, várva a nagy fejek hullását. De a csillaghullás helyett legfeljebb azt fogják látni, ahogy a rossz éjszakai közvilágítás pislákoló fényei is sorban kialszanak felettük.