Amikor az uralkodó szemöldöke megrándult

valami megnyugtatóan ritmikus a modern magyar rítusokban. A nap felkel, a kamatláb makacskodik, a közmédia pedig – a tőle elvárható, svájci órákat megszégyenítő precizitással – végrehajtja a legfelsőbb akaratot. Illetve, hogy pontosak legyünk: az új, alternatív legfelsőbb akaratot.Történt ugyanis, hogy a köztévé – ebben a nehezen értelmezhető, átmeneti kozmikus pillanatban – új híradó-vezetőt és új műsorvezetőt kapott. A naiv szemlélő talán azt hitte, a struktúra reformja kezdődött meg, de a történet igazi dramaturgiája csak ezután következett. Megjelent a színen Magyar Péter, és elhelyezett egyetlen, jól irányzott kommentet a virtuális térben. Nem kellettek tankok, nem kellett ostrom, még csak egy dörgedelmes parlamenti interpellációra sem volt szükség. Elég volt egyetlen digitális ecsetvonás.És láss csodát: pár órával később az új vezetők máris csomagolhattak.
A helyzet pikantériája, hogy ez a villámgyors eljárás olyan hatékonyságról tanúskodik, amit látva a történelemkönyvek bármelyik klasszikus diktátora elégedetten csettintene, és megnyalná mind a tíz ujját. A hatalmi reflexek ugyanis nem változnak, csupán a gazdájuk cserélődik.
Az uralkodó szemöldöke megrándult a Facebookon, a gépezet pedig – amely évtizedes kondicionálása révén már a gondolatolvasásra is képes – azonnal végrehajtotta a virtuális selyemzsinór parancsát.

Amúgy, tisztelt egybegyűltek, tessék mondani: ez már a sokat emlegetett, kormánytól független köztévé működésének nyitánya? Vagy ez a lenyűgöző, reflexszerű igazodás még csak a főpróba, és az igazi függetlenség – ahol a sajtószabadság a mindenkori legerősebb ellenzéki hangulatjelentéshez igazodik – majd csak ezután következik?
Mindenesetre a díszletek állnak, a zsinórpadlás működik, a szereplők pedig megtanulták: ha a virtuális térben megmozdul a szemöldök, jobb még azelőtt távozni, hogy a kommentből határozat lesz.