A megváltott jegy a Tisza gőzösre: Majoros úr kiber-nomád haknija

Lássuk be Majoros úr legutóbbi, színpadiasnak szánt magánszáma valójában nem más, mint a szellemi nehézsúlytól amúgy is távol eső ember kínos igyekezete, amellyel az új hatalmi elit kegyeit keresi. Pedig már a sokat emlegetett „Csurran, cseppen” című számánál is borítékolható volt a forgatókönyv. Jó, bár kissé megkésett ütemérzékkel felismerte, hogy a Tisza mögött egy olyan gigantikus gazdasági, pénzügyi, politikai és média-konglomerátum szerveződik, amely pillanatok alatt aláveti és tematizálja a magyar közéletet. Így aztán a gerinc- és identitásbeli hiányosságokkal küzdő, opportunista szereplők számára szinte kötelező házi feladattá vált az igazodás ehhez a tőkéből és politikai befolyásból gyúrt masszához.

Majoros úr – a tőle megszokott, diszkrét fáziskéséssel ugyan, de annál nagyobb és viharosabb hűségnyilatkozattal – meg is tette a kötelező lépést. Sikeresen beiratkozott abba a VIP-klubba, amelynek tagságát a fáradhatatlan amerikai nagykövetségen már réges-régen megvásárolták kilóra. Majka úr az utolsó utáni pillanatban, de még épp felkapaszkodott a Tiszán úszó luxushajóra, és ha már ott volt, gyorsan ki is nevezte magát a fedélzeti zenekar első hegedűsének, a nagyérdemű legnagyobb örömére.

Ez a produkció tökéletesen rezonál a ma divatos „kibertér-társadalommal”. Azzal a gyökértelen, történelem előtti nomád hordával, amely céltalanul bolyong a digitális térben: nem ismer se istent, se hazát, se vallást, nincsenek nagy tanítói, és ami a legfontosabb, hírből sem hallotta az otthon esztétikáját vagy a szülőföldhöz való kötődést. Amivel viszont bőségesen rendelkezik, az a pillanat uralása, a múló élmények hajszolása, és a kollektív, gombnyomásra irányítható düh kitöltése a kijelölt bűnbakokon.

Majoros úr minden bizonnyal még sokáig fog lovagolni ezen a döglött lovon. Az a sajátos terror-kormányzás ugyanis, amelyet többek között az ő hathatós segédletével vezetett be a Tisza, tágas teret biztosít az ilyen jellegű hakniknak. Ki tudja, a legközelebbi választáson talán már hivatalos Tisza-jelöltként is üdvözölhetjük a művész urat – elvégre egy kólás dobozzal több vagy kevesebb a parlamentben, ma már igazán nem oszt, nem szoroz.