Eredj és vétkezzél többé – A permanens bűntudat és a digitális horda

az elszabadult titánként viselkedő Magyar Péter nem egy hagyományos politikai pártot vezet. A Tisza Párt mögött jóformán nincsenek tagok, hiányoznak az alapszervezetek, és nyoma sincs a klasszikus pártéletnek. Ami előttünk áll, az egy digitális horda, amelynek a jelenlegi parlamenti játékszabályok szerint ugyan még szüksége van képviselőkre – vagy ahogyan a vezérük nevezi őket: „kólasdobozokra” –, de ez csupán a felszíni látszat. Magyar Péter valójában egy olyan közösséget irányít, amilyenek a történelem előtti idők vándorló ősemberei lehettek. Olyan csoportot, amelynek nincs istene, nincs tanítója, nincsenek közös, nagy történetei, sem írott törvényei. Ami mozgatja őket, az a nyers erőszak, a pillanatnyi erőfölény kihasználása és a dominancia folyamatos megerősítése – a nap minden órájában.

A Tisza nevű „algoritmus-párt” alfahímje pontosan ezzel a módszerrel próbálja megváltoztatni pozícióját a magyar társadalommal, különösen annak jobboldali közösségével szemben.
Ennek a működésnek a legfőbb politikai fegyvere a folyamatos, kényszeres bocsánatkérésre való felszólítás.

Ahogy Veczán Zoltán helyesen írja: ennek a követelőzésnek nincs lezárása, nincs végpontja, ezt sem a szokásjog, sem a törvény nem szabályozza. Ez a mechanizmus a radikális, jakobinus jellegű forradalmak természetét idézi, ahol a bűnbak képzése egy permanens állapotot tételez fel.

A cél nem a társadalmi béke, hanem a magyar nemzet gondolkodó részének, az értelmiségnek és a jobboldali közösség képviselőinek szisztematikus, újra és újra megismételt megalázása.

Ebben a dinamikában Magyar Péter egyértelműen nem kíván valódi autoritássá válni. Az autoritás – latin eredetű szavunkkal élve – olyan elismert tekintélyt, hitelességet és szellemi hatalmat jelent, amely alapján egy személy, intézmény vagy elv tiszteletet és önkéntes engedelmességet érdemel mások szemében.
Magyar Péter pozíciója nem ilyen: a világról nincs önálló, koherens véleménye, a külföldi és belföldi találkozóiról sablonos, mélység nélküli beszámolókkal kedveskedik híveinek. A lényeget érintően soha semmit nem tudunk meg tőle. Amire viszont kérlelhetetlenül törekszik, az pontosan ugyanaz a romboló minta, amelyet a házasságában – Varga Judit beszámolóiból – már megismerhettünk: a sértettségből fakadó, nyers erővel kikényszerített, végtelenített elégtétel.Számomra a legvisszataszítóbb és leginkább sajnálatos momentum az, hogy ebbe a nyomorult, destruktív játékba olyan, eddig általam elfogadhatónak tartott baloldali ügyvédek, gondolkodók és újságírók is beszálltak, akiknek az intellektusáról és szakmai moráljáról korábban többet feltételeztem.

Innen is üzenem nekik – remélve, hogy a nemzeti közösségünk nevében is beszélek –: mi nem fogunk bocsánatot kérni.Nem kérünk bocsánatot az elmúlt tizenhat év kormányzása miatt, és azért sem, mert másként gondolkodunk a világról.
Nem kérünk bocsánatot azért, mert a magyar jobboldal a magyar emberek érdekében politizált a globális piacokkal, a nemzetközi pénzhatalmi erőkkel és a külföldi nyomással szemben.
Nem fogunk bocsánatot kérni azért, mert az ország vagyonának elherdálása és elkótyavetyélése helyett a nemzeti tulajdont gyarapítottuk és védtük meg a spekulánsoktól.

@János evangéliumában olvashatjuk a házasságtörő asszony jól ismert történetét [Jn 8,1–11]. Amikor a képmutató, lincselésre készülő számonkérők elszélednek, Jézus így bocsátja útjára az asszonyt: „Eredj, és többé ne vétkezz!” [Jn 8,11] Ez a krisztusi autoritás lényege: a megbocsátás, amely eltörli a múltat, felszabadít a bűntudat alól, és lehetőséget ad egy tiszta, új élet elkezdésére.

Ezzel szemben a modern, digitális horda parancsa cinikus és visszájára fordított: „Eredj, és vétkezzél többé!”
Ez a politikai irányzat nem feloldozást kínál, hanem a bűnben tartást.
Nem a vétket akarja eltörölni, hanem a permanens bűntudat állapotát kívánja ránk kényszeríteni, hogy abból kovácsoljon magának politikai tőkét.
Nem a megváltást hozza el, hanem az örökös vádiratot.Innentől kezdve – és remélem, az olvasó is egyetért ezzel – a normális párbeszéd lehetősége végleg megszűnt közöttünk.

Nem kérünk bocsánatot a létezésünkért és az eredményeinkért. Harci állapot lépett érvénybe, és ez a küzdelem addig tart, amíg ezt az őrült titánt le nem vesszük a politikai pályáról.

Végezetül pedig a hatalmi gépezet és a hatóságok túlkapásairól: jelzem a „bohóc rendőrségnek” és a politikai megrendelőknek, hogy általában reggel nyolckor indulok munkába, és este hét óra körül érek haza. Kérem, a munkahelyemen ne zavarjanak, mert ellentétben önökkel és a főnökeikkel, én valódi munkát végzek, értéket teremtek, és próbálok tisztességes megélhetést biztosítani az alkalmazottaimnak. Ezen az időintervallumon kívül bármikor állok a rendelkezésükre.
Ha pedig a múlt elszámoltatása és a bocsánatkérés a cél, felmerül a kérdés: nem inkább a korábbi korszakok országrombolóinak kellene végre bocsánatot kérniük a nemzet ellen elkövetett valóságos vétkeikért?