A pannon Savonarola és a globális elitünk tündöklése

A mi pannon Savonarolánk egyszerűen képtelen leállni. Érthető: szent küldetése van, miszerint mindenkit, aki szebb, jobb vagy tehetségesebb nála, módszeresen a földbe kell taposnia. Szerencséjére ebből a kategóriából akad még néhány elszórt példány ebben a szegény kis országban. Legújabb szent háborújában éppen Áder János volt köztársasági elnöknek ment neki.

Mindezt az erkölcsi magaslatot attól a gáncsnélküli lovagtól látjuk, aki korábban a saját három gyermekének anyját hallgatta le, zsarolta meg, majd tette ki a közös lakásból. Bár, tegyük hozzá, Varga Judit valószínűleg nem is várt a kitételre: egyszerűen elmenekült, és a fél karját odaadta volna, csak hogy végre kimeneküljön ebből a végtelenül toxikus és mérgező kapcsolatból.

De hősünk nem pihenhet, hiszen a mások lejáratását, megalázását és földbe döngölését emelte kormányzati szintű politikává.
Hogy miért?
Mert a jelenkor valódi kihívásaira és hívószavaira nincs érdemi válasza. Sőt, legyünk őszinték: ennek a szerencsétlen, buta és ostoba alaknak még arra sincs kapacitása, hogy a kérdéseket egyáltalán megfogalmazza.
Húsbavágó energiaválság? Orosz-ukrán háború? Lopakodó birodalomépítés? Bevándorlás, migráció és Európa kulturális lakosságcseréje?
Ugyan már, kit a francot érdekel mindez, amikor létezik egy ember a földön, akinek nagyobb villája van, mint az övé?! Ez itt a valódi geopolitikai krízis, amit drónfelvételekkel kell orvosolni!

De a történet legszebb, leginkább szégyenteljes része mégiscsak az állítólagos drága „felső középosztályunk”. Azok a multinacionális környezetben edződött szakbarbárok, akik tapsolnak ehhez az őrülethez. És nem a sokat emlegetett prolik! Azok az emberek, akikből a kultúra legkisebb csírája is hiányzik- akik magukra ismertek ebben az alakban. Akik utoljára akkor olvastak verset, amikor Sanci néni, a gimis magyartanárnő – kizárólag a felvételi pontszámok miatti kényszerből – beléjük verte Petőfit vagy József Attilát. Ennyi a teljes kulturális tőkéjük.
A villákhoz és a világhoz való viszonyuk is lenyűgöző: elrepülnek Berlinbe, Londonba hogy aztán valamelyik gyarmatosító kioktassa őket a helyes viselkedés és a profitmaximalizálásról. Gyarmati tisztviselők.
Ez a legnagyobb bajom: ez a fajta felső középosztály asszisztál és tapsol ehhez a cirkuszhoz. De hála az Istennek, jön a vagyonadó! Alig várom azt a szép napot, amikor az AVH hozzájuk vágja a kérdést: „Na, kisbarátom, hogy is van ez? Miből van az a két elektromos autó, a kurva nagy ház a Rózsadombon, a Káli-medencei nyaraló meg a spanyolországi villa?”
Na, majd akkor megnézem ennek a ripacs társaságnak az arcát! Addig viszont marad a jól bevált recept: árgus szemekkel figyelni, kinek milyen villája van, és ha egy picit is nagyobb, mint az övék, akkor – vesszen a nyomorult!