A performatív parlamentarizmus és a politikai színház Magyarországon

Amennyiben elfogadjuk azt a feltételezést, miszerint a házelnök és a miniszterelnök közötti legutóbbi konfliktus egy előre megrendezett politikai színjáték volt, úgy a hazai performatív politika egy teljesen új szinthez érkezett. E forgatókönyv célja vélhetően az volt, hogy demonstrálja Forsthoffer Ágnes alkalmasságát a köztársasági elnöki posztra azáltal, hogy képes konfrontálódni a domináns kormányfői karakterrel is. Ez a megrendezett dinamika azonban a politikai diskurzust egy silány televíziós sorozat szintjére süllyeszti.

Az Országgyűlés működése napjainkra – hála a az info kommunikációs térben létező Tisza Párt “Pártnak” – egyfajta stand-up komédiává degradálódott. Az érdemi jogalkotás és a szakpolitikai döntések hiányában a parlamenti munka a politikai ellenfelek megalázására és a választói káröröm kiszolgálására redukálódott. Ebben a struktúrában a hagyományos parlamentarizmus elveszíti funkcióját. Az ellenzéki képviselők számára racionális stratégia lehetne a kivonulás ebből a rendszerből, mivel a kétharmados többséggel rendelkező kormányzat csupán biodíszletként és a saját legitimitásának fenntartásához használja fel őket.

A Tisza Párt jelenlegi állapota alapján nem látszik felkészültnek a kormányzásra. Ebből adódóan a jövőben is arra számíthatunk, hogy a párt képtelen lesz felismerni a választókat feszítő élethelyzetbeli problémákat és a globális stratégiai összefüggéseket (a „nagy képet”). Ahogy a mikrogazdasági úgy a legfontosabb strukturális kihívásokra, mint amilyen:
* a demográfiai válság,
* az EU központi bürokrácia lopakodó terjeszkedése,
* az orosz-ukrán háború lokális hatásai,
* valamint az energiaválság kezelése,
nem érkeznek érdemi válaszok.
Ezt a szakpolitikai űrt a politikai hergelés és a miniszterelnök által is gyakran emlegetett „bohóckodás” váltja fel.

A jelenlegi politikai helyzet leginkább egy kormányos nélkül sodródó hajóra emlékeztet. Miközben a politikai elit tagjai egymással számolnak le a fedélzeten, a társadalom külső szemlélőként, apátiával vagy éppen szórakozva figyeli a folyamatokat; az ország valós problémáinak megoldása pedig rendre elmarad.