Máglyára vetett jövő – A tehetetlen kormányfő Savonarola jelmezében

A Parlamentben bejelentett, hangzatos nevű „Tisztítótűz művelet” nem más, mint a nettó kormányzati tehetetlenség leplezése. Amikor egy miniszterelnök képtelen valódi gazdasági eredményeket felmutatni, amikor nincsenek kormányzóképes válaszai a mindennapok valóságára, akkor marad a jól ismert politikai bűvészmutatvány: a boszorkányüldözés és a radikális tisztogatás ígérete.

Magyar Péter most büszkén magára öltötte Girolamo Savonarola jelmezét, de a történelemből pontosan tudjuk, hová vezet ez az út.
Emlékezzünk vissza: Girolamo Savonarola egy 15. századi olasz domonkos rendi szerzetes és prédikátor volt, aki a század végén radikális vallási és politikai reformokat vezetett be Firenzében. Miután a Medici-ház 1494-ben megbukott, ez a fanatikus szónok vált Firenze de facto szellemi és politikai vezetőjévé. Savonarola egy szigorú köztársaságot hozott létre, és egyfajta evilági mennyországot hirdetett – pontosan úgy, ahogy Magyar Péter is egy csapásra elhozható, utópisztikus jólétet ígér a „régi rendszer” teljes megsemmisítésével.

A párhuzam félelmetes. Savonarola a köztársaság megtisztításának örve alatt rávette a firenzei lakosokat, hogy nyilvánosan égessék el a „bűnösnek” ítélt tárgyakat. A hírhedt „Hiúságok máglyáján” pótolhatatlan képzőművészeti alkotások, könyvek és kulturális értékek váltak a lángok martalékává a kollektív hisztéria jegyében.

Magyar Péter mai „Tisztítótűz” programja ugyanezt a romboló logikát követi: intézmények szétverését, az Alaptörvény önkényes átírását és a politikai bosszúvágy kielégítését hirdeti meg kormányzati programként. Nem építeni akar, hanem égetni.

De a miniszterelnök elfelejti a történelem legfontosabb leckéjét: a lángok azokat is megperzselik, akik gyújtják őket. Firenzében a túlhajszolt aszkézis, a dogmatikus szigor és a folyamatos, hisztérikus ellenségkeresés végül teljesen felőrölte a polgárok bizalmát. A firenzei nép villámgyorsan belefáradt a folyamatos megvonásokba, a mindennapi megélhetést fojtogató gazdasági nehézségekbe és a radikalizmus miatti politikai elszigeteltségbe. A fenségesnek kikiáltott utópia pillanatok alatt összeomlott.
Savonarola sorsa jól ismert: 1498-ban a fellázadó polgárok letartóztatták, megkínozták, majd eretnekség és egyházszakadás vádjával halálra ítélték. A firenzeiek pont azon a főtéren végezték ki, ahol korábban a szerzetes a máglyáit gyújtotta.

Magyar Péter ma a „Tisztítótűz” emlegetésével egy olyan politikai fanatizmus magvait szórja el, amelyből soha nem született még stabil kormányzás vagy társadalmi béke. A gazdasági tehetetlenséget nem lehet állandó ellenségkereséssel és intézményi rombolással eltakarni. A magyar nép nem aszkézist, politikai bosszút és elszigetelődést vár, hanem stabilitást és kiszámíthatóságot.
Aki ma Savonarolát játszik a miniszterelnöki székben, az ne lepődjön meg, ha a történelem kereke őt magát is maga alá gyűri.