A politika lényege a problémamegoldás lenne – már ha létezne még olyan állatfaj a szavazófülkékben, amelyet egyáltalán érdekelnek a tények.

Az áprilisi választások azonban végre fellebbentették a fátylat a szomorú valóságról: van egy igen vaskos választói réteg, amelyik úgy ugrik el a valódi politikai és társadalmi kérdések elől, mintha azok mérgezőek lennének.
Ennek a látványos struccpolitikának a legfőbb oka az intellektuális vakság. Ebből a tömegből ugyanis teljesen hiányzik a politikai térlátás és a komplex gondolkodás képessége.
Másrészt itt van a csodálatos, végtelenül nárcisztikus Z generáció, amely rendszerszinten képtelen túllátni a saját okostelefonja képernyőjén. Őket kizárólag a saját mikroviláguk, a saját óhajaik, és a saját, drága kis életük érdekli. Minden, ami ennél mélyebb, azonnal halálosan idegesíti és frusztrálja őket – bár az egyébként is zaklatott, beteljesületlen vágyaktól terhelt, és örökké kielégítetlen életüket nehéz lenne tovább fokozni.
Mit tesz hát ez a meg nem értett, törékeny nemzedék? Bölcsen leszavaz egy “DJ-re”, amely visszahangozza a vágyaikat.
Miért is terhelné őket bárki a világ unalmas, bonyolult problémáival, amikor a politika funkciója szerintük nem más, mint az ingyenes cirkusz és a non-stop szórakoztatás?
Hiszen ők csak „élni” akarnak – ami az ő olvasatukban annyit tesz, hogy minden hétvége fesztivál es egy új kaland lehetősége.
A valódi problémákat, a felelősségteljes politikusokat és a húsbavágó megoldási javaslatokat egyszerűen kisöprik a tudatukból. Túl sok ez nekik. Túl bonyolult. Túl nehéz. Bármiféle felelősségvállalás azonnali pánikrohamot vált ki ebből az elátkozott korosztályból.