Rubasov-módszer: Hogyan tolja a hazai baloldal a globális birodalom szekerét?

Jámbor András és a magukat rendkívül becsületesnek tartó baloldali társaik ma már minden fenntartás nélkül beálltak a sorba: nap mint nap elszántan tolják a Tisza-párt szekerét. Azt a szekeret, amelyet a globalista pénzügyi és gazdasági hatalmi elit kegyeltjei és ex-miniszterei irányítanak.

Természetesen Jámbor András sem ingyen végzi ezt a munkát; a pártpolitikai fegyelem és az utasítások vezérlik.Ennek a politikai körnek az ideológiai irányvonalát leginkább Arthur Koestler Sötétség délben című regényének rideg valósága formázza meg. Abból a híres jelenetből merítenek, ahol a vallatótiszt közli a főhőssel, Rubasovval a párt örök igazságát: a pártnak nincsenek erkölcsi elvei, a pártnak kizárólag céljai vannak. E célok elérése érdekében pedig a szervezet folyamatos, éles irányváltásokra kényszerül, akár egy hatalmas, hömpölygő, kanyargós folyó. Aki pedig ezeket a hirtelen kanyarokat nem képes követni, annak politikai hulláját a víz menthetetlenül kisodorja a partra.A folyamatok mögött egyértelmű stratégia húzódik meg.

Az amerikai demokraták befolyása alatt álló Európai Unióba beágyazott neomarxista pártsejtek végső célja nem más, mint Magyarország nemzetállami létének felszámolása. Be akarnak minket terelni egy globális, arctalan birodalomba, hogy tető alá hozzák az Európai Egyesült Államokat.Ez a formálódó szuperállam pedig módszeresen semmisíti meg a nemzeti önazonosságot, a vallást és a hagyományos identitást. A valódi értékek helyett olcsó pótlékokat kínál: egy olyan fluid, cseppfolyós világot, ahol az ember azzá válik, amivé éppen akar, ahol minden relatív, és minden igazság szubjektív véleménnyé korcsosul.

Egy ilyen rideg birodalomként képzelik el Magyarország és az egész Európai Unió jövőjét. Egy olyan disztópiát, ahol a világ összes – idézőjelbe tett – proletárja végül nemzetéből kiszakított, magányos egyénként, és nem szuverén közösségként fog egyesülni.