Kitartás!; Szabadság!; Előre a munkáshatalomért, Munkásőr!; Adjon az Isten szebb jövőt!; Árad a Tisza! Áradjon!

A sorminta teljesen világos. Létezik és mindig is létezett ebben az országban egy olyan markáns választói réteg, amelynek a teljesítményét messze meghaladták az ambíciói. Az ebből fakadó kognitív disszonancia haragot és dühöt szült, amit a különféle rendszerek mindig ügyesen becsatornáztak és szinten tartottak. Ehhez az egykori „O1G-maghoz” konvergál most az új trónkövetelő is – mert ugyan mi máshoz konvergálna, mint a jól bevált történelmi mintához?Eközben a belpesti értelmiség már régóta, a Z-generáció pedig amióta csak belépett a közéletbe, valójában nem gondol semmit az országról. Mindkét csoport mindössze arra képes, hogy amiatt rágja a kefét, mert nem Nyugatra született.És itt jutunk el Skrabski Fruzsinához és mindenki máshoz, akit az aktív politikai térben mozgó új vezér betámad a véleménye miatt. Megteheti, mert a tömegek pontosan azt várják el tőle, hogy az avatarjukként álljon bosszút mindazokon, akik gátat vetnek a dühük áradásának.