Jámbor András elvtárs, a Tisza Párthoz szegődött marxista őrkutya vicsorítja rám a fogait, mert emberi kontextusba helyeztem, hogy a helytartó úr miért tér vissza újra és újra a kegyelmi ügyhöz; miként állítja a teljes magyar államapparátust minisztertől a közrendőrig a személyes bosszújának a szolgálatába. Mivel nem vagyok marxista, a történelmet nem gondolom előre kiszámíthatónak, az embert pedig mechanikus lénynek. Nagyon is el tudom képzelni, hogy a társadalmi és az egyéni drámák bizonyos pontokon összeérnek. Éppen a társadalmi és az egyéni dráma ezen kapcsolódási pontjára utaltam a beszélgetésben a kegyelmi ügyet újra és újra felmelegítő Magyar Péter kapcsán. Ez a látásmód – amely a drámáról, komédiáról és tragédiáról szól, és valamennyiünk életében jelen van – sajnos meghaladja egy vulgármarxista képzeletét.

Ps: jámbor elvtárs! Abból, hogy valaki kulturált módon fel tud öltözni, még nem következik az, hogy milliárdos - én sem vagyok az.

Feltétlenül hallgassátok meg a Vezércikk ide vonatkozó adását, hogy pontos képet kapjátok és ne egy komcsitól értesüljetek a hírekről!