Hazaküldenék őket, de vajon ki jönne a helyükre?
Vigyázat: a Tiszánál nemcsak a „shortoláshoz” értenek!

A Tisza Párt kampányának egyik központi eleme a külföldön élő magyarok hazacsábítása, valamint a Magyar Péter által csak „aranyhalevőkként” emlegetett ázsiai vendégmunkások kitoloncolása.
De álljunk meg egy pillanatra! Van ebben az országban bárki, aki komolyan elhiszi, hogy egy Ausztriában vagy Németországban dolgozó magyar – legyen bár segédmunkás vagy szakember – hazatér havi nettó 400-500 ezer forintért, amikor kint ennek a két-háromszorosát is félreteszi? Aligha.
Akkor mi értelme van a jelenlegi, „dubaji mintára” épülő szabályozás felszámolásának? Ma a vendégmunkás csak addig maradhat, amíg van munkája és betartja a törvényeket. Nem hozhatja a családját, és két év után távoznia kell. Ez egy szigorúan ellenőrzött gazdasági bevándorlás.
Nézzünk a mélyére: mi állhat a háttérben?
Az Európai Bizottság (EB) három fő ok miatt tartja vissza a Magyarországnak járó forrásokat – ezt Ursula von der Leyen többször egyértelművé tette:
A migrációs paktum elutasítása.
A gyermekvédelmi/LMBTQ-szabályozás.
Ukrajna támogatásának kérdése.
A Tisza Párt nem kockáztathatja, hogy elriassza azt a törékeny társadalmi koalíciót, amely mögötte áll. Nem „inzultálhatja” a bevándorlás kérdésével az egykori jobbikosokat, a “rózsadombi” keresztényeket vagy a csalódott fideszeseket. Ugyanakkor azt sem teheti meg, hogy szembehelyezkedik az EB 27 pontos követeléslistájával, amelynek része az uniós migrációs kvóta elfogadása is.
A mesterterv?
A stratégia átlátszó: először mesterséges munkaerőhiányt teremtenek az ázsiaiak hazaküldésével. Ezután a gazdasági kényszerre hivatkozva már „joggal” nyithatják meg a kapukat az Unió által szorgalmazott afrikai és közel-keleti bevándorlók előtt, akikkel – az ázsiaiakkal ellentétben – már a családegyesítés is érkezik.
Ezzel a cserével legfeljebb az „aranyhalak” járnak jól. Mi, magyarok, biztosan nem.