Csak kettővel? – csalódott vagyok. Csak nem kopik a fény? Az impexek kora.

Sokan ringatják magukat abban a naiv hitben – vagy csupán saját választásukat igazolják –, hogy létezik egy harmadik, „szakértői” réteg. Egy olyan kör, amely független a Fidesz képviselte nemzeti-patrióta oldaltól és az általam csak Gyurcsány–Bajnai-korszakként hivatkozott időszak rémalakjaitól is; s amelynek a keze „tiszta”.
De ilyen réteg nincs. A sértődött ex-fideszes magon, valamint a hirdetések útján, gyorsított castingon kiválasztott országgyűlési képviselőjelölteken túl a Tisza Párt kénytelen-kelletlen újrahasznosította az egykori MSZP–SZDSZ-háttérországot is. Köztük azt a Geszti Pétert, akinek – Mező Gábor kutatásaiból ismert – családi háttere egyenes utat jelölt ki a mindenkori „nemzetközi párt” pincesötétben megbúvó, a hatalom fülébe sugdosó köreibe.
Lássuk, mit ír Mező Gábor az eredetről:

„Geszti Péter édesapja, Geszty Péter a televízió és a rádió egyik megbízható szerkesztője, munkatársa volt (a hetvenes években politikai kabarékban is dolgozott), majd később az Interpress Vállalat (IPV) munkatársa lett. Ez az IPV teljes hátterét tekintve a szovjet titkosszolgálat, a KGB felügyelete alá tartozott. Természetesen nem tudhatjuk, hogy Geszty Pétert fűzték-e szálak a KGB-hez, az MNVK-2-höz vagy az állambiztonsághoz, de az bizonyos, hogy ez bizalmi munkahelynek számított.”
„Geszti Péter édesanyja két olyan kulcsfontosságú vállalatnak dolgozott, amelyeket a kádári titkosszolgálatok szintén átszőttek: a Chemolimpexnek és a Taurusnak.”
Tudjuk jól: az impexek még mai szemmel nézve is hatalmas, ezermilliárdokban mérhető nemzeti vagyont lapátoltak ki az országból. Ez közvetlenül hozzájárult a Kádár-rendszer által felhalmozott, majd ránk örökített államadóssághoz, végső soron pedig az ország morális és gazdasági kiürüléséhez.
„Természetesen nem tudhatjuk, hogy ő maga be volt-e szervezve, vagy ’meg volt-e nyerve’, erről nincs információnk. Az azonban bizonyos, hogy sokat utazhatott.”

Közpénz itt, közpénz ott. Lehetőségek akkor és most. Bizonyára a fia, Péter is sokat utazhatott, azokból a közpénzekből, amelyeket a mindenkori nemzetközi párt, legutoljára az MSZP-SZDSZ regnálása alatt keresett. De ez már történelem. Ami most jön, az viszont kőkemény reálpolitika, méghozzá új csomagolásban, de megint csak úgy tűnik, hogy régi arcokkal.