Amikor a józan többség is hallatja a hangját.

Sem a kallódó, saját megoldatlan problémáikat a társadalomra kivetítő, sem a hóhatár felett elő önző okostojásokat nem kedvelem. Bár ég és föld a távolság a két csoport között, egyvalamiben tökéletesen egyetértenek: nem érdekli őket a döntéseik következménye. Az első már rég lemondott a jövőről; a másik meg azt hiszi, hogy tökéletesen ura annak, az államnak semmi szerepe nem volt az ő sikereiben. Pedig nagyon is volt: megteremtette a lehetőségét -mondjuk az alacsony adókkal, a rezsicsökkentéssel, a családi adókedvezmények rendszerével vagy az ország újraiparosításával- a gyarapodásnak. Van, aki élt vele, van aki nem. És van, és tényleg sokan vannak, akik a helyén kezelik a dolgokat: akik pontosan tudják,hogy a világ változóban van, új rend születik és ez bizony olyan felfordulással jár, ahol a gyenge önértékelésű, magukat képviselni képtelen országokat elsöprik. Ez olyan felfordulással jár, hogy az illúziók kergetése helyett kőkemény realizmusra, belátási képességre van szükség; mondhatnám azt is, hogy orosz energiára, kiegyensúlyozott külpolitikára, az eredmények megvédésére. Mert a fetisizált változás, amelytől egyesek az egyéni problémáik megoldását, mások az illúzióik beteljesülését várják, úgy tűnik, hogy -ha hihetünk a Tiszás szakértőknek, és miért ne hinnénk -
👉adóemeléssel
👉a rezsicsökkentés eltörlésével
👉betelepítéssel
👉és háborúval jár
magyarán minden ami jó volt az életünkben, béke, biztonság, elviselhető közterhek, alacsony háztartási költségek elillannak egy Ukrajna nevű illúzió és egy Tisza néven futó ukrán párt miatt.
Vannak akik ezt látják és belátják és vannak, akik nem.
Te melyik vagy️