Miután Kulja doktor a Takács Péter államtitkárral folytatott vitában csúnyán lebőgött, kissé hátrébb szorult a kiskakas baromfiudvarában, de mivel posztolni a Facebook pártban kötelező, az energia szektorban próbált szerencsét.
De nem volt neki, mert jött Tóth Máté, az energiajogász, aki látott már olaj-és gáztőzsdét és néhány ilyen tárgyú szerződést készített is (rajta kívül kb egy tucat ember van, aki jogászként otthonos a témában) és jól helyre tette a mi kis doktorunkat.

Máté barátom és harcostársam írását teljes egészében közzéteszem, hogy az ukrán cselédsajtó ferdítései és hazugságai helyett halljátok az igazságot is️👇

“Kulja Doktornak segítek, aki, miként a hazi globalista média, maga is kritika nélkül osztja meg a nyilvánvaló horvát hazugságot. Ez nemhogy ferdítés, de egyenesen az ellenkezője igaz.

Most túl azon, hogy mennyire öngól az ukránok tranzitdíj-emeléseire hivatkozniuk velünk szemben, mintha mi tehetnénk a nyerészkedésükről, tényszerűen is hazugság mindez. A valóságban közel kétszer annyiba kerül a szállítás az Adria vezetéken, mint a háború sújtotta ukrán vezetéken, vagyis: a Barátságon. Tudom, látom. Azt már szinte mondani is felesleges, hogy a horvát tranzitdíj az EU-s átlag ötszöröse, és míg a harmadik ország Ukrajnára az EU-nak jogi értelemben nincs ráhatása a tagállam Horvátországra lenne, de érdekes módon ilyenkor a közös piac felett oly ádáz szemekkel őrködő EU-s versenyjog elegánsan félrenéz.

Másrészt, ha már tranzit: amikor azt mondják, hogy a horvát tranzit 12 euró tonnánként, a keleti meg 21 euró tonnánként (amúgy a számok nem igazak, de mindegy is), az körülbelül olyan, mint azt állítani, hogy egy 120 forint kilométerenkénti stoppal olcsóbb eljutnom Budapestről Szegedre mint egy 210 forintos kilométerenkéntivel Budapestről Vecsésre. Ott ferdít ugyanis a horvátokat visszhangzó idegenvezérelt sajtó, hogy nemcsak a tömeg, hanem a távolság is számít, amit az olaj megtesz a vezetékben. A Barátság kőolajvezeték majdnem háromszor hosszabb, mint az Adria-vezeték, így a távolságra vetített szállítási díj, még az egyébként valótlan horvát számokkal is sokkal magasabb az Adria-vezetéken.

Na de kedves Kulja Doktor, a gond még csak ezután jön. Az Adria-vezeték esetén ugyanis az omisalji betáplálási pontig hajókkal kell hozni az olajat, az sajnos nem Omisaljban terem meg, hanem például az arab országokban. A tengeri szállítás a vezetékesnél mindig sokkal-sokkal, lényegében nagyságrendekkel drágább, az tehát hozzájön a szállítási költségekhez a horvát irányból, míg keletről: nem.

Illetve még valami. Ha Kulja doktor, a 24hu vagy bárki megnézi az urals olajat, nos az 18%-kal olcsóbb mint a Brent, ám azt (jogellenesen!) nem továbbítanak a horvátok.

Tehát összefoglalom: a horvát tranzit DRÁGÁBB (200%); + eleve a csőig eljuttatni is DRÁGÁBB (tengeri szállítás, a másik irányból nincs!), + a nemorosz olaj önmagában is DRÁGÁBB (+18%, a horvátok csak nemorosz olajat továbbítanak). Ez a valóság, de kit zavar, amikor van horvát / ukrán / mélyállami propaganda is kéznél, igaz, Kulja Doktor?

Legyen elég tehát mára ennyi; azt direkt mellőzöm most, hogy (i) a régió finomítóiba egy bizonyos bekeverési arányban műszakilag elengedhetetlen az urals olaj, hogy (ii) a horvátok vezetéke sosem hozott még 2 millió tonnánál többet, mikor nekünk 15 millió kell és hogy (iii) pont most, az iráni háborúval meg a Hormuzi-szoros körüli eseményekkel nagyon nem mindegy, hogy nem jön az orosz olaj és nem az olcsóbb beszerzési irány van nyitva.

De ezeket ne nyissuk ki, mert a horvát meg ukrán propi ilyen kritkátlan tolása már így is bőven minősített hazaárulás. “