Nevezzük baloldalnak, bár semmi közük az egykor szebb napokat látott, a tőkével szemben a munkát védő szociáldemokratákhoz, ezeket a globális tőkét kiszolgáló politikai képződményeket és szavazóikat -szóval ezek a globálnyikok gyűlőlik Európát, mint eszmét és ennek az eszmének az alapjait. Az ő céljuk egy vallási, kulturális és végül emberi identitásától is megfosztott tömeg (massza) létrehozása ("a múltat végleg eltörölni") és a semmit ültetni a helyére. Ebben a mozgalomban nem is a világgal haragban lévő, félresikerült sorsú, ezért örökké lázadó, támadó és tagadásba menekülő, bajaiért mindig másokat okoló rétegre, hanem a magukat nagyra tartó, kivagyi, tudományhívő, fogyasztás kultuszba ájuló felsőközéposztályra haragszom. Ők azok, akik szabadidőtől kezdve, a döntéshozói pozíciókig birtokában vannak mindazon lehetőségeknek, amelyek segítségével visszatérhetnénk az egész kontinenst átjáró neurózis előtti időkre, hitet és reményt adhatnának, mondjuk a Genovában vagy Budapesten. Ők azok, akik ha lenne bennük elég akarat és belátási képesség, akkor kivezethetnék az átlagembert ebből a zsákutcában. De, nem; erre ők nem hajlandóak. Helyette lustaságból, félműveltségből, a könnyebb és egyszerűbb utat választják és bár okuk valójában nincs rá, maguk állnak a tagadás, a támadás, az értékrelativizmus élére. Rossz hírem van nekik. Ha ők győznek és Európát szellemi, lelki, erkölcsi rételemben tényleg sikerül kiüresíteni, ha már tényleg nem lesz miben hinni csak üres globális jelszavakban, amiket senki vesz komolyan, akkor ugyanúgy magukra maradnak mint a külvárosban lődörgő alkoholista; életük utolsó és legnagyobb félelmében ugyanúgy nem fog sem választ, sem segítséget, sem vigaszt nyújtani a tudomány vagy az annak álcázott mechanikus világnézet. Ráadásul oda jutnak, amit egész életükben imádtak, a mindent tagadás, megkérdőjelezés, lerombolás végpontjára: a semmibe.