Tessék mondani, ez már a végjáték?

A birodalmak mindig belülről rohadnak szét. Persze ez a rothadás elsősorban nem a katonai képességek vagy az ipari teljesítmény drasztikus hanyatlásaban mutatkozik meg; hol volt a barbár népek ipari teljesítménye római birodaloméhoz képest, és a Szovjetunió még összeomlása pillanatában is ugyanolyan atomnagyhatalom volt, mint az azt megelőző közel 40 évben. Nem, a rothadás a belső kohéziós erő bomlásával kezdődik meg, amely kohéziós erők eltűnése, mivel az USA nem nemzetállam, jelen esetben különösen fontos. Ez a kohéziós erő az első telepesektől fogva a fehér angolszász protestáns etika volt, egy működési modell, mely kisugárzott az élet szinte minden területére, a munka etikától a viselkedéskultúráig. Ezt az etikát vették át, illetve ennek átvételére kényszerítette a társadalom az elmúlt száz évben az USA-ba érkezőket. Ez képezte az amerikai álom alapját; és ez az etika van most eltűnőben a multikulturális nagyvárosokban. Hogy miféle etikát követnek, miféle álmot álmodnak ezek után a nagyvárosok lakói, az még a jövő kérdése - de őszintén megmondom, hallgatva New York új polgármesterét, a muszlim szocialista (Hajaj) Zohran Mamdanit, nincsenek illúzióim a végjátékot illetően️