Vörös Kabaré?

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a darabot nem láttam és mivel a színházelméleti tudással nem rendelkezem, nem is tudnék róla kritikát írni, legfeljebb, mint néző nyilatkozhatnék, ahhoz viszont drága az időm - ezért eszemben sincs végigszenvedni az előadást.

DE (!) nem is a konkrét a darabot tartom fontosnak, hanem magát a jelenséget.
A kultúra ugyanis megkerülhetetlen a politikacsinálás szempontjából. A kultúra, mint érték és élmény hordozó, a család, iskola és vallás mellett vagy után az egyik legerősebb metapolitikai mező, amely a politika altalaját képezi. Ha valaki kételkedik ebben a tézisemben, akkor annak jó szívvel ajánlom Békés Márton Kulturális Hadviselés című könyvét, amely kitűnő stílusban, megfelelő szakmai alapossággal, történeti áttekintéssel tárja elénk a kérdést.
Na most, ha elfogadjuk, hogy a család, vallás vagy annak hiánya és az iskola után az ember politikai identitására komoly hatással van a kultúra, a művészetek, akkor máris értelmet nyer a politizáló színház, regény, novella vagy éppen festmény (utóbbira jó példa drMáriás képei). Aki pedig ezeket a metapolitikai mezőket uralja (nagyjából 1949-től- 2010-ig a balliberális oldal hitbizományként kezelte a színházat) vagy ha nem is uralja, de képes azt bejátszani, annak a fiatal urbánus közegben nyert ügye van. És a mindenkori nemzetközi párt mögött kritikátlanul felvonuló balliberális közegnek sikerült bejátszania ezt a teret.
Miért?
Először is mert felmegy a pályára.
Másodszor, mert nem szívbajos az írásban.
Harmadszor, mert megkapja hozzá a megfelelő anyagi és egyéb háttérsegítséget (nyilvánosság, jó kritikák stb).
És valljuk be a nagyvárosi urbánus fiatal felnőttek jó része azt várja el, hogy a művészet róluk szóljon, filmeken, regényeken és drámákon keresztül. Szól is, de csak bal felől. Hogy a jobboldal miért nincs a pályán? Mert a kulturális életünk döntéshozói, színházigazgatók stb. vagy gyávák (az előző rendszerben szocializálódtak és még mindig az SZDSZ-es zsűrinek akarnak megfelelni) vagy nem ismerik fel a terület fontosságát és biztosra mennek, régi klasszikusokat húznak elő vagy hosszasan keseregnek az országromlások évszázadain.
Ha pedig továbbra is csak a vörös kabarék vannak a pályán, akkor mindig ők nyernek - igen szavazatokat is!
Ezen viszont a jobboldalnak el kellene gondolkodni! Nem sipákolni, hanem tenni!