A magányos (kritikus) tömeg (ember), akit az élmény (illetve annak a hiánya, amit a “mocskos Fidesz”-ezéssel és a ukrán/gázai stb jóemberkedéssel igyekszik enyhíteni), befektetett energia nélküli keresése hajtott a feleségét, három gyermekének az anyját lehallgató, megzsaroló, majd eláruló magyar péternek lízingelt Tisza karjaiba, nem kiváncsi sem egymásra, sem a világra, sem nála okosabb - ugyan ki lehet egy nagyvárosi embernél okosabb?! - véleményére. Nem. Ő a pillanatnyi, legerősebb impulzust keresi. Ha sörfesztivál van akkor azt; ha palacsinta napok, akkor azt. Az ilyen ember sosem lesz elégedett, mert saját maga számára sem tudja megfogalmazni az élete objektív, személyes vágyain kívüli célját; képtelen megfogalmazni pozitív, igenlő módon, hogy mit tekint a jó életnek, a rendből áradó nyugalomnak.