“Ma véget ért a földi munka, a nap már éjbe hajolt,
számadásra most, íme, eléd jövök.
(…)
Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem”

Szellemi, lelki örökségéről valószínűleg hosszú és elénk vita lesz a még csak most kibontakozó európai kulturális és demográfiai folyamatok tükrében. Ám, hogy valódi jelentőségét megértsük a szavainak, tetteinek legalább egy történelmi pillanatnak el kell telnie és azt évtizedekben mérik.
Addig marad nekünk az ember, a hívő és a főpásztor alakja, aki legjobb hite szerint tette a dolgát Krisztus seregének fővezéreként.
Az örök világosság fényeskedjék neki!