Nem átaludta, ő egyszerűen ilyen; ennek a hideg technokrata emberfajtának ez a lényege.

Kedves Attila!

Ezúttal tévedsz.

Kollár nem átaludta az elmúlt évtizedek politikai eseményeit - ahogy te írod - és egyszerűen “csak” nem fogta fel azt a kontextust, amelybe szavai kerültek, hanem csak személyén túlmutató módon önmagát adta.

Kollár a “hóhatár” felett elő felsőközéposztály politikai attitűdjének közéleti kivetülése, annak a felsőközéposztálynak, amelynek példát kellene mutatni és vezetnie ezt a népet, ám ehelyett “történelmi unalomba” süllyedve lenézi azt.

Ez az a réteg, amely a politikát esztétikai kérdésnek tekinti; amely számára Isten vallási és kulturális értelemben is halott; akiknek a nemzeti ünnepek „hosszú hétvégék”; akik politikai erényei a „globális civil társadalom” bágyadt mosolyú idiótái által előregyártott, lefagyasztott és kellő időben kiolvasztott üres közhelyek.

Kollár, a Hegyvidék ura Kovács Gergely és nagyjából a feleségét, három gyermekének az anyját lehallgató, megzsaroló, majd eláruló magyar péternek lízingelt Tisza külföldön toborzott tagjai mind-mind ennek a “hóhatár” feletti réteg szellemi, lelki, erkölcsi kivetülései.
A semmi politikusai.
A stratégia látásmód és ezért célok nélküli, a rájuk bízott várost, országot egyik napról a másikra eladminisztráló üresfejű eurokratok hazai megfelelői.
Ezért gondolom azt, hogy Kollár nem mondhatott mást - főleg a vele cinkosan összekacsintó hasonszőrűek társaságában - mint, ami a lényege️. Mert hát hova vezetett volna, ha a brüsszeli érdekek (mindenáron kormánybuktatás) helyett a magyarok érdekéért száll harcba️ A kezdeti értetlenséget valószínűleg heves támadás követte volna, mert eltér a néppárt irányvonalától, ezt pedig sem most, sem később nem engedheti meg magának a Tisza.