Ez egy hosszú és kitartó térnyerés eredménye, az Action for Democracy, mint hazánkba telepített hálózatépítő, pénzügyi donor és hamis zászló alatt küzdő politikát befolyásoló szervezet által csatatér vagy műveleti területté nyilvánított hazánkban. Az 1949-ben megszerzett, majd a rendszerváltás zűrzavarában némi ügyeskedés és köpönyegforgatás révén átmentett pozíciók és azok generációs átörökítés folytán a baloldal mindenütt erős hadállásokat épített ki a tudásátadás iparágává silányult egyetemeken. Erre még sikerült rádolgozni, az eredmény pedig félelem és rettegés az egyetemi szférában, no meg némi kínos feszengés, amikor a prof. vagy segédei megpróbálják belegyömöszölni a politikai mondanivalójukat a tananyagba.

És, hogy ne vegyük félvállról ezt a hibrid hadviselést, hadd idézzek két katonai teoretikust, akik ekként foglalták össze annak nem egyenruhások által végrehajtott, összehangolt akcióinak a lkényegét:

„A rendelkezésre álló információs technológiák segítségével a támadó fél hatékony erőfeszítéseket tehet arra, hogy a megtámadott ország egész közszféráját célponttá tegye, különösen a tömegmédia, a vallási szervezetek, a kulturális intézményrendszer, a nemkormányzati szervezetek, a külföldről finanszírozott mozgalmak és a szintén onnét érkező támogatásokat használó egyetemi-tudományos szféra révén. Ezek mindegyike – intézmények és egyének egyaránt – felhasználhatók arra, hogy egy kiszervezett támadás során mintegy lecsapjanak az adott ország társadalmi rendszerének érzékeny pontjaira, mégpedig a demokrácia elősegítésére hivatkozva, az emberi
jogok nagyobb dicsőségére." (S. G. Chekinov – S. A. Bogdanov: The Nature and Content of a New-Generation War. Military Thought,
2013/4.)