A gátak szerepéről

Most, amikor pusztítással fenyeget a Duna, felértékelődnek a gátak, az árvízzel szembeni védekezés összefogásra sarkallja az embereket. Nincs olyan polgár, aki azt mondaná, hogy a védművekre és úgy az egész védekezésre semmi szükség, hagyjuk a természetet a maga, szükségszerű, elkerülhetetlen medrében folyni, illetve inkább jelen esetben kiönteni. Nem ilyet senki sem mond.
☝️Nos, a határok ugyanilyen gátak; befelé, a bent lévőknek azt jelzik, eddig vagyunk mi, innentől valami más kezdődik; a kintieknek pedig megálljt parancsol: eddig és ne tovább.
👉Ami Európa határának másik oldalán van ugyanolyan pusztító, sőt sokkal pusztítóbb, mint egy árvíz. A víz okozta károkat helyre lehet állítani, ám a népvándorlás okozta kulturális károk már soha sem reparálhatok. Ha egyszer elözönlenek egy országot vagy földrészt, akkor annak véglegesen megváltozik a kulturális arculata, a hétköznapjai vagyis ahogy élünk.
Sajnos, ellentétben az árvízi védekezéssel, vannak, akik lerombolnák az életformánkat védő gátakat és kinyitnák az emberfolyam előtt a zsilipeket.
Ezeket az erőket pedig úgy hívják, hogy ellenzéki pártok. Ezeknek az erőknek a politikusai, olyan politikai tömörülésekben ücsörögnek az EP -ben (gondolom, nem tévedésből), amelyek nem csak eltűrik a lakosságcserét, de bátorítják, sőt aktívan segítik is azt.
☝️Ők a mi szeretett Európánk gátrombolói.
Te a kezükbe adnád a zsilipek kulcsát️