“A haza az apák földje. Léteznek vér szerinti apák és szellemi apák” (André Suarès)

Vele, kicsit szimbolikusan, hiszen valamihez valakihez kötni kell egy-egy korszakot, annak kezdetét vagy végét, az a Franciaország ment el, amely számomra ezer fényben tündökölt.

Ő tudta és ki is merte mondani, hol akar élni, kivel akar élni és hogyan akar élni. Mert ahogy nekem, úgy neki ezerszeresen, “Gyermeki elkápráztatott szememben a Franciaország szó mindenféle tűztől tündökölt: történelem, irodalom, politika, háború, szerelem összegyűjtve és átalakítva ugyanazon szent fény, életművészet és a halni tudás művészete által; ugyanazon nagyság tapasztalható még a kudarcokban is, ugyanazon modor még a legocsmányabb magatartásban is.” (Éric Zemmour)
Jó utat hősöm, minden jót Franciaország; mi akik láttunk, ismertük nagyságodat, őrizzük és meséinkben tovább adjuk azt!